Századok – 1977
Elmélet és módszertan - Ránki György: Jegyzetek a társadalomtörténetről 775/IV
JEGYZETEK A TÁRSADALOMTÖRTÉNETRŐL 789 társadalom politikai szerkezetének ettől való elmaradása között mutatkozott. Az Obrigkeitsstaat konzervatív antiliberalizmusa és ilyen értelmű beavatkozása a tőke és munka nyüt konfliktusába, aligha hozható egy nevezőre a Vormürz reformjaival, még akkor sem, ha azoknak célkitűzésében sem volt mellékes a francia forradalom példájának elkerülése. Nem arról van természetesen szó, mintha a kötet mindig és mindenkor valamiféle ilyen apologetikus koncepciót hirdetne. Sőt tényleges következtetései, ahogy ezt például Klaus Saul Staatsintervention und Arbeitskampf című tanulmányának zárógondolata megfogalmazza: „az állam eszközei a munkásharcok kérdésében végül is lényegében azonosak maradtak, a szakszervezetek elnyomása a közigazgatás és igazságszolgáltatás által"42 — elég egyértelműen mutatják a teoretikus bizonytalanság és a kutatások tényleges eredményei közötti ellentmondást. Módszertanilag ugyanis nézetem szerint eredményesebb, ha a kutató a társadalmat és gazdaságot egységesnek kezelve analizálja az ebből származó politikai döntéseket és az ezeket kiváltó ideológiát, mintha csupán a társadalomból indul ki és próbálja egyfelől annak gyökereit mind a gazdaságban* mind az uralmi szisztémában keresni. Ezzel elérkeztünk a Rosenberg-emlékkönyv tanulmányainak egy újabb vonulatához. Röviden ezeket ideológiatörténetnek tekinthetnénk, ha ezt a megjelölést a német történetírásban nem foglalták volna le már erősen más módszertani és ideológiai kiindulású munkákra. A lényeges különbség, hogy ebben a kötetben, ezekben a tanulmányokban a szellemi áramlatok és politikai ideológiák feltétlenül és vitathatatlanul a társadalomtörténet részei. Állam, nép és párt, a liberális felfogás és cselekvés kapcsolata 1848 előtt; Politikai liberalizmus, agrárérdekek és a szervezett munkásság 1850-1880; A kisebbségek helyzete mint a társadalmi emancipáció mértéke; A modern antiszemitizmus keletkezése; Az antiszemitizmus társadalmi és politikai funkciója. Az első tanulmányok valóban a gazdasági, társadalmi konfliktusokból vezetik le az ideológiai jelenségeket. Tegyük hozzá, hogy akár a liberalizmus állam- és népfelfogásáról, akár az antiszemitizmus jelenségéről van szó, akkor is inkább a társadalomtörténet aspektusaiban gondolkodhatunk, ha mindkét jelenség esetleg önálló ideológiai életet is élt. Politika és ideológia, a Max Weber-i felfogásban mint küzdelem a hatalmi lehetőségek kiterjesztéséért (nem egyszer a hamis tudat értelmében), mint harc az uralkodó osztály össztársadalmi és részérdekeiért, világosan kapcsolódik a gazdasági fejlődés konjunktúrájához és zavaraihoz, a népesség növekedéséhez és az osztálystruktúra alakulásához.4 3 Az ilyen jellegű tanulmányok sorából külön ki szeretném emelni Reinhard Rürup „Kontinuitás és diszkontinuitás a zsidókérdésben a 19. században" című tanulmányát. A szerző abból az ismert tételből indul ki, hogy „a modern antiszemitizmus a 19. századi polgári társadalom terméke és annak struktúrájából, tendenciáiból lehet csak megérteni."44 Ennek megfelelően elveti az örök antiszemitizmus tételét, de hangsúlyozza, hogy az antiszemitizmust nem a „zsidókérdés hozza létre, hanem az általános társadalmi viszonyok, melyek az antiszemitizmusnak meghatározott társadalmi, politikai funkciót tulajdonítanak." A szerző történelmileg megkülönbözteti a zsidókérdés jelentkezését, mint a modern kapitalista gazdaság és társadalom kialakulásának természetes kísérő-4 2 Sozialgeschichte heute, 49. 4 3 Max Weber: Gazdaság és társadalom. Bp. 1967. 241 kk. 44 Sozialgeschichte heute, 388.
