Századok – 1977
Elmélet és módszertan - Ránki György: Jegyzetek a társadalomtörténetről 775/IV
788 RÁNKI GYÖRGY Kocka a marxista metodológiát itt is, mint több más tanulmányában a Weber-i kérdésfelvetéssel (és gyakorlatilag Hans Rosenberg felfogásával) akarja kiegészíteni.*9 Kockát és a kötetben közzétett azon más tanulmányok szerzőit is, melyek az állami bürokrácia szerepét vizsgálják, erősen foglalkoztatja az abszolutizmusra vonatkozó, Engelstől származó megállapítás. Ez abból az ismert tézisből indul ki, hogy a hanyatló nemesség és a felemelkedő burzsoázia között ideiglenesen erőegyensúly alakulhat ki, melynek következtében a központi államhatalom bizonyos egyensúlyozó, stabilizáló, és önállóbb szerephez jut. „Az önállósodása ennek a tiszti hivatalnoki kasztnak — írja Engels — amely úgy tűnik, hogy bizonyos értelemben a társadalom felett áll, az államnak a társadalomtól való önállósodása látszatát adja."4 0 Kocka elismeri, hogy a minden réteg- és osztályérdektől független, csak az általános érdekekért dolgozó hivatalnok-réteg hegeli felfogásával szemben, mely számos német munkában még mindig uralkodik, a marxista vizsgálat helyesen mutat rá a bürokrácia osztály- és társadalmi meghatározottságára. Viszont nem egy alkalommal indokoltan kritizálva az állam és az osztályérdekek között mechanikus kapcsolatot feltételező megfogalmazásokat teoretikusan egyoldalúnak tartja azt a felfogást, mely az államot, az államapparátust egyszerűen csak az uralkodó osztály elnyomó szervének tekinti. A nyugatnémet történész arra is utal, hogy ez a felfogás' tematikusan is leszűkítette a vizsgálat körét, hiszen jórészt kizárta érdeklődéséből az államapparátus társadalmi összetételének, teljesítményének (irányító, szervező), konkrét kapcsolatainak, magatartásformáinak, belső konfliktusainak és nem utolsósorban változásainak vizsgálatát. „Mivel nem ismeri el a bürokrácia relatív önállóságát, akár mint intézményét, akár mint társadalmi csoportét, elsiklik és érdektelen marad minden bürokratikus modernizáló intézkedéssel szemben, melyet a bürokrácia nem feudális kötöttségéből, hanem uralmi szempontból és önfenntartó érdekből hoz."4 1 Meggyőződésem, hogy Kocka és sokan mások a marxista történeti irodalom kétségtelen gyenge pontjára tapintottak rá. Az állam és az államapparátus szerepe, relatív önállósága akár pozitív, akár negatív értelemben — gondoljuk nem utolsósorban a fasizmus körüli vitákra — még távolról sem tisztázott. A kötet tanulmányai azonban nem maradnak meg a relatív önállóság elemzése talaján. Fokozatosan abszolutizálódik ez a relatív önállóság és ennek megfelelően halványodik el az állami vagy vállalati bürokráciának az uralkodó osztályokhoz, illetve a nagytőkéhez való kapcsolódása. Nem megfelelően érzékelhető az időhorizont sem. így kerülnek egy nevezőre az 1848-as forradalom előtti időszak (Vormiirz) államapparátusának reformintézkedései, — tekintsünk most el attól, hogy ezek mennyiben történtek az erősödő burzsoázia nyomására vagy más okokból, vagy megfontolásokból, — és a 19. század végi Obrigkeitsstaat szociális reformjai. Pedig a szerzők, de legalábbis Kocka, erősen hangsúlyozza, hogy míg a 19. század közepén, ha az állam még nem is képviselte a burzsoáziát, semmiképpen sem ragadt meg a nemesség elmardt társadalom-képleténél, ezzel szemben a századvégi német birodalom egyik kiáltó ellentmondása a gazdaság viharos fejlődése (modernizálódása) és a 39 A. Kocka: Karl Marx und Max Weber im Vergleich. A H. U. Wehler által szerkesztett Geschichte und Ökonomie c. kötetben Köln, 1973. 4 0 Marx-Engels IV. k. 28. Az újabb marxista irodalom vitatja az egyensúlytézist. 4 1 J. Kocka: Preussischer Staat und Modernisierung. Sozialgeshichte heute, 221.
