Századok – 1977
Elmélet és módszertan - Ránki György: Jegyzetek a társadalomtörténetről 775/IV
JEGYZETEK A TÁRSADALOMTÖRTÉNETRŐL 779 idő, iskolázottság, sexuális magatartás stb.), valamint a demográfia, az emberi reprodukció kutatásait tartalmazó tanulmányokra, esetleg monográfiákra utalhatunk. A történelemnek — nem kétséges — jórészt olyan témái ezek, melyeket részben — de csak részben - a közgazdaságtudomány és a gazdaságtörténet, méginkább az újonnan fellendülő szociológia érint és kutat, nemcsak a mai, de — ha alapos — történeti aspektusaiban is. Viszont hosszú ideig mindezek a stúdiumok alig kaptak helyet a hagyományos történetírás keretében. Talán még a munkásmozgalom-történet nyert leghamarabb polgárjogot — más kérdés, hogy milyen szemlélettel — nemcsak azért, mert a polgári történetírás a témát korábban elhanyagolta, de azért is, mivel sok tekintetben mégis érintkezett a politikai történetírással, illetve lehetett politikai történetírássá korlátozni. A marxista történettudományban a munkásmozgalom-történet és a parasztmozgalmak feltárása már döntő szerephez jutott, jórészt a munkásosztály vagy más társadalmi osztályok életfeltételeinek, sőt harci körülményeinek mellőzésével. Az általunk a társadalomtörténeti szaktudomány keretei közé sorolt kérdések marxista történeti feldolgozása tehát még alig haladt előre.8 Nem csupán tematikai elszegényedésről van szó a gazdaságtörténet-politikai történet dichotómiában való gondolkodás révén hanem arról a problémáról, hogy a politikai történet eluralkodása jórészt a többi társadalomtudománytól való elzárkózást, módszereik, eredményeik figyelmen kívül hagyását, analízis helyett empirikus leírást eredményezett. A társadalomtörténet viszont a többi társadalomtudomány számos metodológiai kérdésfeltevését és módszerét kell hogy magáévá tegye, s egyben magában hordozza a historizmus azon idealista felfogásának elvetését, mely a különbségek, az egyedülállóság hangsúlyozásával a történelmet elválasztotta a többi tudománytól, s ellentétet konstruált a törvény és történelem között. (Igaz, a törvény elismerése nemcsak a marxista felfogás része, bár a történelem és törvény helyes összekapcsolása, mint „a társadalmi létnek a belső immanens törvényszerű mozgása" Marxtól származik.) De a társadalomtörténetnek mégis megvannak a világos választóvonalai a többi társadalomtudománytól. Nem utolsósorban azért, mivel mégis elsősorban történelem, mely történelmileg, helyben és időben meghatározott társadalommal foglalkozik. Nemcsak azt kell megállapítanunk, hogy mi van, de azt is, hogyan történt és miért történt, tehát nem elégedhetünk meg a társadalmi struktúra bizonyos általános modelljével, hanem a társadalmi változások és a speciális jelenségek egységét kell megteremteni.9 Az ilyen egység csakis úgy jöhet létre, ha sikerül történeti analízis révén egy adott társadalom központi specifikumát megtalálni és így kifejtett és elemezett struktúrát történet mozgásban láttatni. Ez a mozgás a történeti fejlődésben a struktúra egyensúlya kialakulásának, megrendülésének, majd megváltozott minőségi feltételekkel az egyensúly visszanyerésének folyamatából áll.1 0 Kísérjük végig a kérdéseket a legújabb nyugatnémet kiadványokban, ahol a társadalomtörténeti érdeklődés rohamosan terjed és komoly, tehetséges képviselőkkel rendelkező történetírói iskolákat bontakoztatott ki. Az 1975-ben indult német folyóirat érdeklődesi területét a következőkben határozza meg: „A folyóirat tárgya a társadalom és 8 Itt és a továbbiakban sem tudunk kitérni a feudalizmuskori vagy koraújkori problémákra. Mondanivalónk elsó'sorban a modern (19. és 20. század) történetét érinti közvetlenül. 9 E. Hobsbawm: From Social History to the History of Society. Daedalus. 1971. 10 E. Hobsbawm: i.m. 11*
