Századok – 1977

Elmélet és módszertan - Ránki György: Jegyzetek a társadalomtörténetről 775/IV

780 RÁNKI GYÖRGY története, azaz társadalomtörténet. Szélesebb értelemben mindazon politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális és szellemi folyamatok összessége, melyek meghatározott társadalmi formációban gyökereznek. A központi téma a társadalmi változások folyamatainak és struktúrájának ábrázolása. Ennek során a társadalmi rétegződés, a politikai uralmi formák, a gazdasági fejlődés, a szocio-kulturális jelenségek állnak a kutatás előterében."1

1 Nem kétséges: e témamegjelölés meglehetősen heterogén. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a szöveg tükrözi a dilemmát: vajon miről is van szó: szélesebb értelemben egy új történetfelfogásról, mely a politikacentrikus kép helyét a gazdasági-társadalmi szemléletnek engedi át, ebben lelve fel a történelem fő rendezőelvét és mozgatóerejét, vagy pedig a szaktudomány meghatározott kutatási területéről. A folyóirat eddig megjelent két évfolyama világosan utal arra, hogy nem kívánták publikációikat kizárólagosan a társadalomtörténetre korlátozni és egyáltalán nem zárkóznak el olyan hagyományos, a tradicionális német történetírásban előkelő helyet elfoglaló témától sem, mint a külpolitika. Amitől azonban elfordulnak, az a külpolitika hagyományos értelmezése, a gazdasági-társadalmi mozgatóerőktől való elszakítása, a külpolitika primátusának hangsúlyozása. A folyóirat eddigi számai, valamint a jórészt a folyóiratot kezdeményező történetírói gárda tollából nemrég megjelent „A mai társadalomtörténet" címet viselő, Hans Rosenberg 70. születésnapját ünneplő kötet talán alkalmat nyújt a társadalomtörténet tárgyának és módszerének bizonyos átgondolására, nem utolsósorban a kötetben és a folyóiratban megjelent tanulmányok kapcsán. Jürgen Kocka az új folyóirat első, „Theorien in der Sozial- und Gesellschaftsgeschichte" című, programadó jellegű tanulmányában a társadalmi struktúra történeti analízisét tekinti a társadalomtörténeti kutatások központi magjának.12

Kocka a társadalomtörténet teoretikus megközelítésének három lehetőségét hangsúlyozza. Az első — ahogy a szerző fogalmazza - a Német Demokratikus Köztársaságban alkalmazott „marxista-leninista történelmi materializmus", mely az egész társadalom történeti analízisére szolgál. Kocka hosszan elemzi ennek a módszernek a részeredményeit és alkalmazhatóságát a társadalomtörténeti kutatásra. De végül az elmélet túlságos zártságára hivatkozva azt állítja, hogy ez a módszer elzárja az utat az új kérdésfeltevések, a nem konvencionális módszerek előtt és ezért nem egy alkalommal ténylegesen az elmélet és a megismerés kiterjedésének akadályozójává vált.1

3 A másik, főleg a német történészek között elterjed fő teoretikus áramlatot Hans Rosenbergtől, az új német társadalomtörténeti iskola szellemi atyjától származtatják. Kocka szerint ez az irányzat az általánosítás igényét nem az egész történeti folyamat egészére, hanem ennek csupán egy kis szakaszára, az iparosítás periódusára terjeszti ki. A konjunktúra-ciklusokat és az ezzel kapcsolatos társadalmi-politikai változásokat tekinti a társadalomtörténet olyan teoretikus fonalának, melyre a struktúra és a folyamatok elemzését fel lehet fűzni. Kocka nem titkolja, hogy a hosszú időszakok és a konjunktúraciklus egységére és változására felépülő modellnek is van jónéhány gyenge pontja. Végül az ún. modernizálási elméletet tekinti a nyugatnémet szerző azon harmadik megközelítési lehetőségnek, melyre a társadalomtörténeti kutatások teoretikusan ' 1 Geschichte und Gesellschaft, 1975/1. 1 2 J. Kocka: Theorien in der Sozial- und Gesellschaftsgeschichte. Geschichte und Gesellschaft, 1975/1. 13 J. Kocka: i.m. Theorien 20.