Századok – 1977

Elmélet és módszertan - Ránki György: Jegyzetek a társadalomtörténetről 775/IV

776 RÁNKI GYÖRGY primátusáról szóló felfogás világosan sugallta az érdeklődés egyoldalúságát. A polgári szaktudomány uralkodó történetfelfogásából szinte következett, hogy az első szaktudományos történetírók, kiknek érdeklődése a hivatalos történetírás által jórészt elhanyagolt problémákra, ún. társadalomtörténeti kérdésekre kiterjedt, diszciplínájuk tárgyát valahol a politikai életen és annak művelőin, az uralkodó osztályokon kívül keresték. A társadalomtörténet szinte klasszikusnak tekintett, ma már azonban egyre kevésbé elfogadott meghatározása, melyet az egyik első nagy angol társadalomtörténet szerzője, Trevelyan adott, így hangzik: ,,A társadalomtörténet a nép története politika nélkül."2 A kialakuló marxista történetírás alapvető történetszemléletéből következően nagy áttörést valósított meg a gazdaság- és társadalomtörténet felé. így részben szakított, vagy szakítania kellett volna az egyoldalúan politikatörténet-centrikus történeti kutatással, de ezt különböző történeti, politikai okok és módszertani problémák miatt nem tette meg következetesen. Igaz, hogy a marxista szemléletű történetírás a gazdasági élet jelenségeinek bizonyos alapvető szerepet tulajdonítva erősebben kellett hogy a gazdaságtörténettel foglalkozzék, és az osztályharcban a történelem nagy előrevivő erejét, motorját fedezve fel, nem hagyhatta ki a népet a politikából. Mégis, különböző okok miatt ez a történetírás jórészt máig képtelen volt a történelmet a maga társadalmi totalitásában megragadni, és végül is, ha más felfogásban ugyan, túlságosan a politikai történetre koncentrálta érdeklődését, melyben természetesen már a néptömegek — politikai eszközökkel vívott — osztályküzdelmét is figyelembe vette. Anélkül, hogy a jelenség okát itt részletesen elemezni tudnánk, hadd utaljunk röviden néhány olyan körülményre, melyek a marxista történetírás ilyen orientációjához hozzájárultak. A marxista szemlélet dogmatikus leegyszerűsítése általában, az ökonomista determinizmussal való szembefordulás tudományos, ideológiai igénye és az aktuálpolitikai feladatok — melyek olykor túlságosan meghatározták a témaválasztást — olykor egyoldalúan a politikai harc kérdéseinek történelmi ábrázolását állították előtérbe. A történelem tudományos, ideológiai szerepének leegyszerűsített felfogása oda vezetett, hogy eléggé elterjedt volt az a nézet, mely a történetírást nemegyszer propagandisztikus szerepre kényszerítve a marxista történetírás feladatát nem a társadalmi élet totalitásának ábrázolásában, hanem olyan politikai mozzanatok egyoldalú előtérbe állításában jelölte meg, melyeket a történelem hamis analógiákkal való vulgarizálásával, s így a közvetlen ideológiai harc hamisan megfogalmazott igényével leginkább véltek hasznosíthatónak. Ha még hozzávesszük, hogy a politikai harcok ábrázolása nagyobb szaktudományos, történetírói hagyományokra, jobban felhasználható forrásokra, forráskritikai és módszertani elvekre támaszkodhatott, úgy érthető, hogy ez a könnyebbség is csábította a történészeket, hogy a történelem számos, a társadalmi léthez szervesen hozzátartozó, de kevésbé kutatott, új források és forráscsoportok megmozgatását kívánó, más módszertani szempontok kidolgozását igénylő oldalait jórészt figyelmen kívül hagyják vagy elhanyagolják a marxista igényű megközelítés hangsúlyozása ellenére is. Mégis, ha a mai Nyugaton a társadalomtörténet iránt tapasztalható érdeklődést kívánjuk megérteni, akkor az érdeklődés forrásai között joggal emelhetjük ki elsőnek a marxizmus hatását. A hagyományos történetírás régebben mindenkire, aki társadalmi vagy gazdasági kérdéseket állított vizsgálódásai középpontjába, némileg gyanús szemmel 2 G. Trevelyan: English Social History. London. 1965. VII.