Századok – 1977
Tanulmányok - Barta Gábor: Konszolidációs kísérlet Magyarországon a mohácsi csatavesztés után (Szapolyai János király kormányzása 1526 november–1527 augusztus) 635/IV
KONSZOLIDÁCIÓS KÍSÉRLET 1526 UTÁN 665 aranyforint bevételt biztosított számukra. Behatolásuk persze így erős ellenérzést keltett idehaza, s 1525 júniusában a Mária királyné befplyása alatt álló kormány elkoboztatta a Fuggerek egész magyarországi vagyonát. A merész lépésnek több eredője lehetett: a királyné kevesellte a bérleti díjat, a bukás szélén álló kormány elébe akart menni a köznemesség idegen-ellenes hangulatának; az állam pénzügyeit irányító Szerencsés Imre és üzlettársai szemet vetettek a jövedelmező bányabárletre. Nem tudni, a Szerencsés-féle társaság elég tőkeerős lett volna-e az augsburgiak által megtorlásképpen szervezett bojkott, és a magas termelési költségek leküzdésére. II. Lajost 1526 áprilisára a fenyegető török támadás kényszerhelyzetbe szorította: pénzre lett volna szüksége, de nagyobb kölcsönt ekkor már csak a Fuggerek kiengesztelése révén remélhetett. Még a Szapolyai-Werbőczy kormány eltávolítása előtt, 1526. április 15-én kénytelen volt megegyezni Anton Fuggerrel, a cég fejével. Az alsó-magyarországi rézbányák bérletét helyreállították (névleg 20 000, ténylegesen 16-17 000 Ft. évi díjért); az 1525-ben elszenvedett károk jóvátételeképpen pedig, melyek összegét a bankház szemérmetlenül magasan, 207 000 Ft-ban állapította meg, az erdélyi sóbányákat is bérbe kapták az augsburgiak.11 3 Buda tehát drágán fizette meg kényszerű visszalépését — de a cég is megtanulta, hogy a magyar ügyekben nem szabad túlfeszítenie a húrt. Csakis ez lehet a magyarázata, hogy Fuggerék, noha érdekeik mindenben a Habsburgok támogatására ösztönözték őket, 1527. március 10-én a besztercei bérlet fenntartásáról János királlyal kötöttek egyezséget, elismerve ezzel az új uralkodó jogát a díj fölvételére. Az erdélyi sókamarák ügye függőben maradt, mivel Szapolyai — érthetően — vonakodott átvállalni előde 200 000-es adósságát. Nincs jele, hogy az augsburgiak ténylegesen kézbevették volna az ottani bányákat.11 4 Minden arra vall, hogy 1527 első felében valamennyi jelentősebb kamara az új uralkodó embereinek kezében volt.11 5 A belőlük származó jövedelem, bár az utóbbi évtizedekben jócskán leapadt, még mindig a legbiztosabb állami bevételek közé tartozott. II. Ulászló és II. Lajos alatt divat volt egyes vámok, kamarák vagy városok elzálogosítása. Egyetlen olyan adatunk sincsen, amelyik ennek a bárók számára sok hasznot hozó szokásnak továbbélését bizonyítaná. Igaz, forrásaink kis száma miatt a lehetőséget nem is lehet teljesen kizárni. Miután Mátyás király saját birtokait jórészt Corvin János kezére játszotta, János király elődeitől nem sok valódi királyi birtokot örökölhetett. A budai vár, Tata, Komárom, a visegrádi alsóvár uradalmai, meg a jászkun kerület volt az a birtoktest, amelyből a királyi udvart kellett fenntartani (a konyha ellátásától egészen az építkezések finanszírozásáig). Ezek élén állt a budai udvarbíró, a provizor. Dóczy János uram való-113 Péch Antal. Alsó-Magyarország bányaművelésének történtete I. Bp. 1884 (a továbbiakban: Péch A.) 118. sk. Wenzel Gusztáv. TT 1882; uó'. Archeológiai Értesítő', 1882, Götz Freiherr von Pölnitz: Anton Fugger I. Tübingen. 1958, (a továbbiakban: G. Pölnitz) 88 és 92. (Megjegyzem, a kisajátítás, majd a kártérítési tárgyalások részleteiben ahány leírás, annyi lényeges eltérés!) G. Heiß, MIÖG 13o skk. és 139 skk. A 700 000 ft-os bevétellel ugyan még ennél is tetemesebb összegű kiadásokat sorol föl a Pölnitz által idézett számadás, de e kiadások nagyobbik része különböző hátralékok kiegyenlítését jelentette. Az üzlet tehát mindenképpen jövedelmező volt. 114 Péch A. 124.1. és G. Pölnitz, A. Fugger 88 és 422/156. jegyz. 115 Erdélyi adatok a 99. jegyzetben. Selmeci kamaraispánként Dobraviczky Jánost és Benedek deákot nevezi meg egy oklevelében János király: OL Nyáry A. gyűjt. 1527. VI. 5. (régi 1. cs.). 3 Századok 1977/4
