Századok – 1977

Tanulmányok - Barta Gábor: Konszolidációs kísérlet Magyarországon a mohácsi csatavesztés után (Szapolyai János király kormányzása 1526 november–1527 augusztus) 635/IV

666 BARTA GÁBOR színűleg hozzá is látott a birtoktestek kormányzásához. (Noha csak a Jászságot illetően van erre közvetlen adatunk, az 1526 novemberének elején megszállt Tata, Komárom és Visegrád különválasztásának nem sok értelme lett volna.11 6 ) A rendes kerékvágást azonban aligha találták meg könnyen. A törökjárás Budán és környékén szörnyű emlékeket hagyott, s a Kunságot sem kímélte. Ráadásul a székváros maga nehezen tért magához az 1526 szeptemberi pusztulásból. A leégett város és a kifosztott palota csak lassan fogadhatta vissza hazaszállingózó lakóit. János király uralkodásának első telét a sértetlenül megőrzött Esztergomban, Várday választott érsek vendégeként töltötte. Gyarapítani lehetett viszont a korona javadalmait a királynéi birtokok lefoglalásával. Óbuda, Munkács, Diósgyőr és a besztercei bányák voltak Mária hitbérének legértékesebb darabjai, s János király ezeket egyszerűen megszállatta (Óbuda, Diósgyőr, Beszterce­bánya). Valószínű, hogy néhány más uradalom is királyi kezelésbe került ekkor: Fogarast, Bornemissza másik fontos várát pl. Tomori István Szapolyai nevében igazgatta.11 7 Az utolsó számításba veendő gazdasági erőforrás az új uralkodó magánvagyona. A páratlan Szapolyai-birtoktestet, mint fentebb említettem, János király az állam rendel­kezésére bocsátotta. Tekintve a körülményeket, ennél bölcsebben aligha cselekedhetett volna. S ez a vagyon csak keveset csorbult 1527 nyaráig. Az égető pénzhiány miatt elzálogosított Sztrecsényen kívül várbirtok - legalábbis eddigi tudásom szerint — nem jutott hasonló sorsra. Eladományozásra került ezzel szemben Torna és Szárd vára (tehát voltaképpen az egész Torna megye) Werbőczynek, Debrecen oppidum az Ártándy­testvéreknelc, és, ha igaz, Szatmár és Németi mezővárosok szaniszlófi Báthori Istvánnak, illetve Pápa vára Frangepán Kristófnak.11 8 Elképzelhető, hogy akadt néhány hasonló nagyságrendű birtok-tranzakció, melynek nem maradt ránk emléke, de a lényegen ez nem sokat változtat: János király gondosan vigyázott rá, hogy családi birtokai zömét meg­őrizze. Sőt, ahol módja nyílott, még gyarapítani is próbálta azokat. Már említettem, hogy Pálóczy Katalinnal egyezséget kötött a reá szállott szép örökség (az egész Pálóczy-vagyon) átvételéről. Az egyezség, melynek fejében Regéc várát, s több más oppidummal együtt az egyszer állítólag másnak adott Szatmári és Németit engedte volna át a király, nem valósult meg; utóbb egy királyi irat már arról beszélt, hogy Katalin birtokait felerészben Szapolyaira, felerészben ruszkai Dobó Ferencre hagyja. Az ügy, mivel a Pálóczy-örökségre többen is pályáztak (élükön Perényi Péterrel), végül hosszadalmas perbe torkollott. Ez 1 1 6 Az udvarbíró szerepében: Kubinyi A. LK. Dóczy működésére adat: OL NMT régi 1. cs. (1917/34) 1527. III. 9.: perlik valami jászberényi hatalmaskodás miatt. MOE I. 107: a jászkun kerület régi határait az udvarbírónak helyre kell állítani. 117 A királynéi birtok megszállásra ld. 109. jegyz., G. Heiß tagadja, hogy Mária teljesen elvesztette volna ekkor birtokai ellenőrzését (MIÖG 163 sk.), de adataink ennek ellenkezőjét bizonyítják. A diósgyőri várnagy, Leonhard Gallynczer pl. fogságot szenvedett, OL LR 88/1527. Makkai László: Erdély története, Bp. 1944, 177. 1,8 Torna: OL NRA 816/23 (1526. XI. 14.) Szárd: Frankói V. Werbőczy 253 és 361; Debrecen: OL Dl. 10008 (1526. XI. 25.); Szatmár és Németi: OL NRA 783/11 (1526. XI. 25. - jóval későbbi átírás, nem tűnik teljesen megbízhatónak, és az is lehet, valójában a szabolcsi főispán somlyai Báthori Istvánról volt szó, aki a szaniszlófinak unokatestvére, s annál sokkal fontosabb személyiség volt.) Pápa: Jászay P. 349.

Next

/
Oldalképek
Tartalom