Századok – 1977
Tanulmányok - Barta Gábor: Konszolidációs kísérlet Magyarországon a mohácsi csatavesztés után (Szapolyai János király kormányzása 1526 november–1527 augusztus) 635/IV
664 BARTA GÁBOR kormányt, amelynek egyszerűen nem maradt ideje, hogy kihasználja az uralkodó osztály márciusban tapasztalható engedékenységét. Mert bármennyi adót szavazott is meg az országgyűlés, a behajtásához erő kellett voina. Cserni Jován harcai, s a landsknechtek gyülekezése idején pedig János király nem alkalmazhatott erőt az országon belül. . . A többi kincstári jövedelemmel már valamivel jobban boldogult az új kormány. Igaz, az ország legjövedelmezőbb vámja, a pozsonyi harmincad Mária királyné kezén maradt. De alighanem valamennyi többi Szapolyai ellenőrzése alá jutott. A kassai, brassói és szlavóniai vámhivatalokról adatszerűen is igazolható ez, s nyilván akadály nélkül került az új király birtokába a trencséni és árvái központ, hiszen nagy Szapolyai-birtokok mellett álltak.10 8 A király azután ezen kívül is talált módot rá, hogy a külkereskedelem hasznából az államnak is szerezzen. A legfontosabb exportcikk, a szarvasmarha kivitelének engedélyezését sokszor kötötték már — jó pénzen szerezhető — királyi engedélyhez. A tavaszi budai országgyűlés most úgy intézkedett, hogy külföldi kereskedők csak ilyen engedély birtokában vihetnek ki nemcsak marhát, hanem a harcok során leapadt számú lovat és juhot is. Úgy látszik, bizonyos korlátozás másokkal szemben is fennállott, mert Batthyány Ferenc is külön engedéllyel bonyolított le egy velencei állat-üzletet.10 9 A pénzverő kamarák (Buda, Beszterce, Körmöc, Kassa, Nagybánya és Szeben) bizonyosan János királynak dolgoztak: az illető városok meghódoltak előtte. 1526—27-ben vert pénzeit János király utóbb ismételten jó értékűnek mondta, s rendelkezett forgalomban maradásukról is. Még mielőtt — éppen ez intézkedések miatt — gyanút fognánk, hogy talán mégsem oly jó ércet használtak Szapolyai mesterei, a numizmatika megóv a felesleges aggályoskodástól: a János-pénzek igen jó minőségűek.11 0 A pénzverő kamarák, akárcsak a vámok, a kincstartó hatáskörébe tartoztak, s annak emberei vették is át, királyi megbízólevéllel irányításukat.11 1 Thornallyai Jakab legkényesebb feladata azonban a bányakamarák kézhezvétele volt. Besztercebánya és környéke réz-lelőhelyei Mária királyné tulajdonában voltak, s az augsburgi Fugger-cég aknázta ki őket, bérleti díj fejében. János király, bár szóban elismerte az özvegy jogát hozománya megtartására, a gyakorlatban nem óhajtotta elveszteni azok jövedelmét. Már 1526. november 29-én utasította Besztercebánya városát, hogy Thornallyai kincstartó biztosának, bizonyos György deáknak adják át a besztercei bányakamarát - a pénzverdével egyetemben.11 2 A királyné nem tudta megakadályozni hitbérbirtokai elfoglalását — most már csak a bérlőkkel kellett szót érteni. A Fugger bankház az elmúlt években lassan, de egyre biztosabban hatolt be a magyar gazdasági életbe. Megérte: a rézbányák bérlete csak 1519 és 1526 között 700 000 108 OL AE 68/240 (1527. VII. 13.) János király felszólítja a kapornaki, béli és zirci apátságokat, 100 gyalogos kéthónapi zsoldját küldjék el Veszprémbe. AMK, Schwartzenbach 1112 és 1114; BÁL Schnell N. 73; Jászay P. 350. 109 MOE I. 106; ül. Batthány sóüzletei: OL NRA 9/84. 110 Kubinyi Ferenc, Századok 1873, 581 skk. OL Becsky 1531. IV. 3.; Huszár Lajos: Numizmatikai Közlöny 1951-52, 38 skk., uő.: A budai pénzverés története a középkorban, Bp. 1958, 118 skk. 1 11 Szlavóniai harmincadok: Jászay P. 350; Kassai pénzverő': Kassa, Schwartzenbach 1170 = G. Pray Ep. proc. I. N. 109; Szebeni pénzverő: NÁL Matéria V. N. 1091. 1 12 János király szóbari elismeri az özvegyi jogot: Acsády I. 22/5. jegyz. A megszállásra: TT 1883 (Wenzel Gusztáv) 97; ill. AT VIII. 266 és 270.
