Századok – 1977
Tanulmányok - Barta Gábor: Konszolidációs kísérlet Magyarországon a mohácsi csatavesztés után (Szapolyai János király kormányzása 1526 november–1527 augusztus) 635/IV
KONSZOLIDÁCIÓS KÍSÉRLET 1526 UTÁN 663 szövetséges városa tartoztak ebbe a kategóriába. Szapolyai pedig tiszteletben tartotta kiváltságukat, Eperjest pl. külön meg is erősítette annak birtokában.10 3 Mindez együtt persze arra vezetett, hogy a Szent-György napra tervezett bevételek csak igen lassan kezdtek befolyni. Olyannyira lassan, hogy az 1527. március 17-i budai országgyűlés végül visszavonta a rendelkezést. Helyette egy egészen szokatlan formájú, s roppant magas kivetési kulcsú adófajtát szavazott meg: minden vagyon egytizedét. Ez egyfomán terhelte az uralkodóosztályt (!) és a ,,nemteleneket", s alóla semmiféle fölmentés nem volt érvényes, sőt annak kérése is bűnnek minősült. A rendek érhetően biztosítékokat és ellenszolgáltatásokat követeltek a súlyos teher elvállalásakor, ezek azonban részben politikai természetűek voltak, s így majd később ejtek róluk szót. A végrehajtást és a felhasználást érintő megszorítások közül a legfontosabb az volt, hogy, mint arra a Jagelló-korban már volt példa, kieszközölték: választott kincstartók szedjék össze és adják át a királynak e „tizedet".10 4 Hogy kik voltak ezek a kincstartók, arról emlékeink nem szólnak. A király által május 8-án kiadott, a behajtás szabályait ismertető parancs is csak általában említi őket. Mint ugyanebből az okmányból kiderül, a beszedést a megyei hatóságok előtt esküt tett dicatoroknak kellett végezniük, de azokat a király nevezte ki. (Az esküszöveget magyarul írta le a kancellária: „iuxta formám iuramenti, quam presentibus vulgari in sermone includi fecimus".) A számítási kulcsot elég részletesen megadták: készpénz, arany és ezüst tárgyak, tehén, tinó, szárnyas, disznó becsült értékben, egy márka ezüst hat forintban, egy szántó ökör három forintban számítódott, stb. A termést nem adóztatták.1 0 5 A nyár elején az újfajta adó beszedéséről több királyi oklevél is említést tesz.106 Amikor azonban a Ferdinánddal való fegyveres összecsapás bizonyossá vált, a király hirtelen elhatározással a július 23-a előtti napokban elengedte az úgy látszik sok bajjal járó tizedelést, s helyette elrendelte a nemesség fejenkénti felkelését, a jobbágyok felerészének fölfegyverzésével egyetemben. A következő néhány hét folyamán mégis érkeztek a kincstárba különböző összegek „a nemesi (megyei) közösségek hadi pénzéből", de ugyanakkor a katonaállítást, illetve a jobbágyok fegyveres szolgálatának pénzben való megváltását igazoló adataink is vannak.1 0 7 A közvetlen adóztatás ilyen körülmények között csak rész-eredményeket hozhatott. Bő fél esztendőn belül három különböző rendelkezést közzétenni, ez bizony kapkodásra vall. Tény viszont, hogy az államkincstár nyomorúságos helyzete, s az egyre közvetlenebbül fenyegető német invázió szinte kilátástalan helyzetbe hozta a budai 10 3 Vö. Jászay P. 88 és 354 (némi önellentmondással a két rész között). 104 MOE I. 104. skk. és 117. sk. 1.; Kassa, Schwarzenbach 1157 = G. Pray Ep. proc. I. N. 113 (végrehajtási utasítás); SAL Szepes megye, közgyűlési iratok, 1. pallium, 4/1527) (1527. III. 27.). Eredetileg a felajánlás úgy szólt, hogy a nemesek vagyonából szednek be 800 000 aranyft-ot. Frangepán Kristóf levele a sztenyisnyáki várnagynak, OL Batthyány, Missiles 14496. 105 AMK Schwarzenbach 1172 (1527. IV. 20.). 106 BÁL Schnell 111/80 és Privileg» N. 386-387, utóbbi (1527. V. 11.) Brassót utasítja, ne zavarja a beszedést. OL Filmtár X 1240 (Beszterce város ltára) Pénztárkönyv, 215. 107 SAL Szepes megye, Közgyűlési iratok, 1. pali. 5/1527 (1527. VI. 23.) János király eló'zó' levelére hivatkozva kijelenti, hogy „decimam ipsam . . . universaliter relaxavimus". OL Beniczky 1527. VIII. 2., Buda: János király elismervénye Missinczy György zólyomi alispánnak, 300 magyar forintról, melyet ,,de pecunys exercitualibus universitatis nobilium eiusdem comitatus" felvett.
