Századok – 1977
Tanulmányok - Barta Gábor: Konszolidációs kísérlet Magyarországon a mohácsi csatavesztés után (Szapolyai János király kormányzása 1526 november–1527 augusztus) 635/IV
656 BARTA GÁBOR tában működött ez a szinte meglepő életerővel újrateremtődő központi kormányzat? Kit nevezhetünk a hatalom tulajdonképpeni birtokosának? A király személyes beavatkozásának közvetlen nyomait két esetben, a sajátkezűleg aláírt, illetve a gyűrűspecséttel hitelesített okleveleknél tudtuk fölfedezni. Két jellegzetesség érdemel külön figyelmet. Az egyik, hogy 1526 végéig gyakorlatilag mindenféle ügyet hajlandó volt az uralkodó maga intézni, a másik, hogy 1527 tavaszán már csak valóban a király személyét érintő tennivalókat teijesztik közvetlenül elébe. Abban tehát semmiképpen sem kételkedhetünk, hogy az első, legnehezebb hetekben I. János nagy részt vállalt az ország irányításának gondjaiból. A lengyel követek december 3-i jelentéseikben szó szerint így jellemzik a látottakat: „Ez a király . . . mindent személyesen hallgat és tárgyal meg, mindent személyesen intéz el — semmit sem mulaszt el, ami hasznosnak látszik, minden az ő parancsától függ és aszerint intéztetik."8 5 Ez a valóban szokatlan uralkodói aktivitás szűnik meg azután 1527 tavaszára. Szapolyai passzivitásba vonult volna? Túl merész következtetés lenne. Egy király aligha engedheti meg magának, hogy huzamosabb időn át minden fontos és kevéssé fontos dologgal személyesen foglalkozzék. A központi kormányszervek hivatalnokai pontosan arra valók, hogy önállóan lebonyolítsák a mindennapi teendőket. 1527 tavaszára, mint láttuk, befejeződik az apparátus kiépítése: János király immár megtehette, hogy csak a valóban fontos, vagy valóban személyét érintő ügyekkel, bajokkal törődjék. Arra például, hogy a külpolitika irányítását mindvégig saját kezében tartotta, több konkrét bizonyítékunk van. 1527 áprilisában meghalt Szoby Mihály, Werbőczy István öreg mentora. A kancellár, aki örökölt Szobytól, személyesen sietett az özvegyhez Alsó-Peténybe. Megegyezett vele a vagyon sorsáról (átengedte haszonélvezetre örökrészét), s az erről szóló oklevelet, természetesen a király nevében, itt helyben állította ki, április 26-án. Az okiratot azonban a bírói pecséttal s a kúriában szokásos „lecta" jelzéssel hitelesítették, s a szöveg is a személynöki hatóság közreműködésére utal: a megegyezés „személyes jelenlétünkben" („coram nostra personali in presentia") történt. A kancellár tehát a személynököt, vagy inkább annak illetékes beosztottját vitte magával. A titkos pecsét viszont Budán maradt. Ugyanezen a napon, április 26-án I. János „manu propria" szignált levelet írt I. Ferenc francia királynak, s erre csakis a secretum sigillumot üthették rá.8 6 Ismertebb és feltűnőbb az a többféle jelentésből is ismert eset, mikor, 1527 elején Esztergomban, Szapolyai személyesen folytatott tárgyalásokat egy titokzatos török megbízottal. A már eljáráshoz szokott megfigyelők közül többen is furcsálkodva jegyezték föl: a kancellárt szándékosan kihagyták e megbeszélésekből.8 7 Kaspar Winzerer bajor követ, akit Szapolyai ügynökei hívtak át Ferdinánd koronázása után Prágából, arról számolt be urainak, hogy János király személyesen fogadta. Werbőczy jelenlétéről, vagy akár utólagos 8S Acta Tomiciana VIII. 268. (szövegét ld. a 92. jegyzetben). 8 6 Szoby haláláról: Fraknói Vilmos: Werbőczy István életrajza (Magyar Történeti Életrajzok sorozat). Bp. 1899 (a továbbiakban: Fraknói V. Werbőczy) 263. A kérdéses irat: OL Károlyi (Bosnyák) fasc. 15/9., János király említett levele I. Ferenchez: Szalay L. Adalékok 19. 8 7 Jászay P. 290; Szalay L. Adalékok 24; Fraknói V. Werbőczy 276, Szerémi 119.
