Századok – 1977

Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III

FOLYÖIRTASZEMLE 629 Ezután következik a korabeli Európa 26 államának táblázatos összevetése. A szerző' úgy véli, hogy az egyes részterületeken azokat az országokat tekinthetjük Lengyelországhoz hasonlónak, amelyek megfelelő adatai legfeljebb 25%-kal (az említett mezőgazdasági hozamokban 20%-kal) térnek el az övéitől. Valamennyi területet figyelembe véve a leginkább (6-6 adatban való hasonlóság erejéig) közelít Lengyelországhoz Spanyolország, Magyarország, Olaszország, Észtország és Finnország. Az utolsó kettőt mégis jobbnak látszik kizárni az összehasonlításból, mert népességük alacsony volta miatt az egy főre átszámított adatok erősen ingadozók lehetnek. Végül tehát marad három országunk. Ha most már ezen országok korabeli nemzeti jövedelmének egy főre jutó nagyságát próbáljuk felbecsülni, úgy találjuk, hogy ez az adat csak megerősítheti módszerünket. A nemzeti jövedelem a négy országban hasonló nagságú, még ha benne közülük Lengyelország és Magyarország esetében az ipar kisebb (26% és 23%), Spanyolország és Olaszország esetében nagyobb (40% és 62%) részt foglal is el. Nem lehet közömbös persze az a kérdés sem, hogy találunk-e közös vonást Lengyelország s a vizsgálódásainkban fennmaradt, földrajzilag egymástól távolabb fekvő országok történelmi fejlődésében. A szerző úgy véli, hogy igen, s nem is egyet. Mindenekelőtt azt, hogy valamennyien viszonylag későn léptek a kapitalista gazdálkodás útjára, továbbá, hogy mezőgazdaságuk nagyjából a porosz úton haladt, vagyis a falun a nagybirtokkal komoly feudális csökevények maradtak fenn. Valamennyiükre jellemző a gazdasági fejlődés nagy belső aránytalansága s végül, hogy - Spanyolország kivételével - viszonylag későn jutottak politikai s gazdasági függetlenséghez. Azt persze ismereteink mai szintjén nehéz lenne megmondanunk, hogy ezen államok hasonló szintje az 1920-as évek végén a felsorolt, közösnek látszó vonásokból következik-e vagy sem. A neves lengyel gazdaságtörténész, Topolski kutatásai rávilágítottak arra, hogy Lengyelország, Itália és Spanyolország gazdálkodásában már a 17. században találhatók rokonvonások. Ö a 17. századi európai államokat három csoportra osztotta: kettő közülük a kapitalizálódás útján gyorsabban vagy lassabban haladóké, a harmadik a stagnálóké. Ide tartozik - Lengyelországgal együtt - az említett három állam is. A második világháború azután szétzilálta ezt a csoportot. Lengyelország a többiekhez képest aránytalanul sokat szenvedett. Bár e háború Spanyolországot nem érintette, a pusztulást itt is megtaláljuk: a polgárháború következményeként. Lengyelország veszteségeit a későbbiek során némileg enyhítette, hogy iparilag fejlett területeket nyert a háborúban, Olaszország és Magyarország eredetileg mérsékeltebb veszteségeit viszont a jóvátételek súlyosbították. A következményeken tehát ismét el kell gondolkoznunk, ez azonban nem kérdőjelezheti meg a hosszútávú összehasonlítások lehetőségét, sőt szükségességét. (Acta Poloniae Historica XXIX. 1974. 111-136. 1.) B. J. BRIAN L. VILLA: AZ AMERIKAI HADSEREG, A FELTÉTEL NÉLKÜLI MEGADÁS ÉS A POTSDAMI NYILATKOZAT Brian L. Villa, az ottawai egyetem történész docense, tanulmányában egy, a háborút követő években és manapság is, a közvéleményt erősen érdeklő kérdéssel, nevezetesen Japán fegyverletételével foglalkozik, nyomon követve azt a folyamatot, amely Japán „egy feltételű" - ti. a császárság fenntartása - „feltétel nélküli" megadásához vezetett. Bemutatja a vitát, amely a feltétel nélküli megadás elve körül folyt, különös tekintettel a speciális japán viszonyokra, és rávilágít a második világháború befejezése időpontja „rögzítésének" nehézségeire. A kérdés részletesebb elemzését azért is szükségesnek tartja, mert a közvélemény szerint éppen a feltétel nélküli megadás - sokak szemében üres elvi fogalom - követelésének túlhajtása, amit Roosevelt hibájának tekintenek, eredményezte a távolkeleti háború elhúzódását, az amerikai katonai pozíciók nem kellően „erős" voltát Európában, végső soron az atombomba bevetését. Villa 1943 elejétől kezdve mutatja be a kérdés körül kibontakozott vitát, rávilágítva az amerikai hadsereg vezetése és a kormány közötti nézetkülönbségekre és a határozatok meghozatalának nehézségeire. A feltétel nélküli megadás eszméje körül az amerikai politika és a hadsereg vezetésének állás-