Századok – 1977

Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III

630 FOLYÓIRATSZEMLE foglalása már a kezdet kezdetétől különböző volt. Roosevelt 1943 januári casablancai nyilatkozata a „feltétel nélküli megadásról" egyrészről elég homályosnak tűnt az amerikai katonai vezetés számára (bár az a szövetségesek közötti szolidaritás kifejezése szempontjából nagy jelentőséggel bírt), másrészt megtételének legfőbb oka jogi, törvénykezési vonatkozású: Roosevelt nem akarta a versailles-i békekötések eredményeit megbolygatni és esetleges vitára okot adni azzal, hogy a feltétel nélküli megadás előtt politikai ígéreteket tesz. Szeme előtt lebegett az első világháborús példa, amikor a németek erősen hangoztatták, hogy ők a Wilson-féle „Tizennégy pont" alapján tették le ugyan a fegyvert, a győztesek mégis egy egészen más béke elfogadására kényszerítették őket. Roosevelt hangsúlyozottan kijelentette: „A feltétel nélküli megadás . .. egy Németországban, Olaszországban és Japánban létező olyan filozófia megsemmisítését jelenti, melynek alapelve más nemzetek legyőzése és alávetése." A legyőzöttek számára a méltányos és humánus eljárás egyetlen biztosítékaként a nemzetközi jogot jelölte meg. Roosevelt tehát filozófiai nézeteket és káros eszméket akart kiirtani: szerinte ezt elérni a háborús bűnösök felelősségre vonásával, a veszélyes pártok felszámolásával, hosszú megszállással, az oktatás gondos ellenőrzésével, a háborús ipar leszerelésével és kitelepítésekkel lehet, de ezek megvalósításához a legyőzötteket tökéletesen függő helyzetbe kell hozni: ennek véghezvitelére viszont szükséges a feltétel nélküli megadás. Nézeteivel kapcsolatban a katonák részéről szkepticizmus nyilvánult meg: még ha legáüsan igazolható is egy teljes okkupáció, mi a biztosíték arra, hogy nem lesz-e túl nagy az ára, nem harcol-e az elkeseredett ellenség az utolsó töltényig? Emellett a hadsereg vezetése nem tartotta elsődlegesnek a filozófiai okokat a háború kitörésében, kiirtására pedig nem a megszállást tekintette az egyedüli módszernek; ellenállásuk gyakorlati és legfontosabb oka azonban az eljövendő megszállást lebonyolító katonai erők problémája volt. A feltétel nélküli megadás elvének nem katonai ellenzéke, amely inkább ideológiai megfontolásokból, mint gyakorlati okok miatt nem értett a kormánnyal egyet, maga is teljesen megosztott volt, a forradalmi változtatásokat követelő baloldaltól, a precedenstől félő jobboldalig. A vitát az olasz események nem hogy megoldották volna, csak tovább élezték. Olaszország esetében Roosevelt - először angol nyomásra - a feltétel nélküli kapitulációt támogatta, majd ezt politikai és katonai meggondolásokból elvetették. Az eredmény azonban lehangoló volt és megerősítette a feltétel nélküli kapituláció ellenzőinek táborát, olyannyira, hogy Németország esetében maga Eisenhower is csak a katonai megadáshoz akart ragaszkodni, amit azonban a szövetségesek kategorikusan elvetettek és a megszállás legális alapjául deklarálták a feltétel nélküli megadás elvét. A japán fegyverletétel problémája már az európai háború befejezése előtt is fölmerült, és ismételten ellentéthez vezetett a feltétel nélküli megadás civil hívei és a katonai vezetés között, mivel az utóbbi csak akkor tartotta ezt elfogadhatónak, ha véghezvitele nem követel túlságosan nagy véráldozatot. így nyilvánvaló volt, hogy a Japán elleni hadműveletek katonai tervezésének eredményei döntően befolyásolják majd a hadsereg ez irányú véleményét. Mivel a partraszállás és a csendes-óceáni hadműveletek több embert követeltek, mint amire a katonai vezetés számított, a hadsereg berkein belül félelem támadt, hogy az emberanyag utánpótlása nem lesz kielégítő és a hadsereg erkölcsi állapota is romlani fog. Ezért Japán lehető leghamarabbi legyőzését sürgették és a háború végső befejezésének határidejét az európai háború befejezése után 12 hónapra tették, mégpedig egy Japán elleni invázió végrehajtásával. Ez azonban·igen hosszadalmas logisztikai előkészítést igényelt volna és félő volt, hogy Japán elkeseredett ellenállásába fog ütközni. A felmerülő nehézségek egyre nagyobbnak tűntek olyannyira, hogy a Málta-Jalta konferencia előtt a 12 hónapos terminus már kétségesnek tűnt és a hadsereg kompromisszumos megoldást keresett a fegyverletétellel kapcsolatban. Máltán ugyan elhangzott a japán ügy megoldására a bombázások és a blokád lehetősége, valamint szovjet segítség igénybevétele, de az idő még így is kevésnek látszott. A hadsereg ezért örömmel fogadta Churchill javaslatát egy esetleges „enyhített" feltétel nélküli megadásra és úgy döntött, hogy a cselekvés mikéntjét Japán politikai és katonai ellenállásától teszi függővé. Japán lehetséges rekacióinak feltárására a Joint Intelligence Staff-ot kérték fel, különös tekintettel azon két kérdésre, hogy 1. mikor ismerik el a japánok a vereséget, 2. mi lesz ezen felismerés következménye. A JIS válaszában kifejtette, hogy augusztusra Japán felismeri, hogy legyőzték, hangsúlyozta azonban, hogy a japánok a feltétel nélküli megadást, mint olyat, nem ismerik, ezért ha törvényes japán kormány írja alá a megadási feltételeket kis ellenállásai kell csak számolni, de ha nem, ez igen erős lesz.