Századok – 1977
Közlemények - Péter Katalin: Az 1608. évi vallásügyi törvény és a jobbágyok vallásszabadsága 93/I
AZ 1608. ÉVI VALLÁSÜGYI TÖRVÉNY 105 Károlyi e szegényes adatcsoportot csodálatra méltóan hasznosítja, úgy látszik azonban, elkerülte a figyelmét a szabadságharc egy irata, pedig az ő kiadásában olvasható. 1606 május 12-én írták a kassai országgyűlés résztvevői a vallásügyről szólva: „Ezt peniglen az mi kívánságunkot egész ez országban való helyekben, szabad és kulcsos, koronához való és mezővárosokban is. . ." őfelsége „megbízhatóan teljesítse".4 2 A „szabad és kulcsos, koronához való és mezővárosok" kissé pongyola fogalmazás megfelel a két írással javított szövegváltozat ezzel párhuzamos kitételének: „liberae civitates et oppida privilegiata immediate ad coronam spectantia". A Krenperg kezétől olvasható javítás — „immediate ad coronam spectantia" - pontosan fedi a kassai szöveg „koronához való" meghatározását. A kassai gyűlés iratának és a sokat idézett szövegváltozat fogalmazásának feltűnően egybevágó volta megengedi azt a következtetést, hogy a taxatív felsorolás „immediate ad coronam spectantia" bővítését nem is a császári biztosok kérték. Esetleg magának Illésházynak jutott eszébe. Hivatalos utasításának eredeti szövegét nem ismeqük, de mivel a kassai országgyűlés idején, 1606 májusában kellett keletkeznie, a .koronához való" mezőváros kifejezését is tartalmazó irattal egy időben, még az sem kizárt, hogy az ő utasításában is olvasható volt a végül is Krenperg javításával bekerült „ad coronam spectantia" kitétel. Talán éppen a császári biztosnak volt a keze ügyében a szöveg, amikor ezt a néhány szót kellett beírni. A bécsi béke fogalmazása során született szövegváltozatok nem záiják ki azt a feltételezést, miszerint az „immediate ad coronam spectantia" kitétel a földesúri jobbágyságot kirekesztő meghatározás egyenesen Illésházy kérésére került volna a békedekrétum szövegébe. Ha így volt, még nagyobb hangsúlyt kap az a körülmény, hogy elsősorban ő a felelős a jobbágyi állapotúak megnevezésének kimaradásáért. De talán éppen mivel kirekeszti őket a bécsi békében kimondott vallásszabadságból, árulja el, mennyire következetes képviselője volt Bocskaiék jobbágyi vallásszabadságot követelő célkitűzésének. VI. 1. Károlyi úgy ítélte meg, hogy Illésházy a vallásszabadságban érintettek felsorolásánál hibát követett el; egyenesen baklövésnek minősítit a faluk és a földesúri mezővárosok, tehát a magánföldesurak jobbágyainak kihagyását. De tévedett szerinte Thurzó György is, aki az Illésházy kívánta módosítást a saját szövegével lényegében azonosnak mondta.4 3 Az eset meglehetősen feltűnő. A kor legtapasztaltabb politikusai közé számító partnerek ültek egymással szemben. Nagyműveltségű főurak, akik hosszú évek óta vettek részt a magyarországi közéletben. Feltehetőleg nem először használtak a társadalom egyes elemeit meghatározó fogalmakat. Most mégis tévednek, hibáznak ezek alkalmazásánál. Pedig nem csekély jelentőségű ügyekről tárgyalnak, és nem is most hallanak róluk először. Óriási a felelősségük is: Illésházy a Bocskai köré gyűlt rendeknek fog beszámolni, Thurzónak a hatalmi válságtól zűrzavaros Habsburg-udvarban kell helytállni tetteiért. Az 42 MOE XII. 812. 43 Uo. 165.
