Századok – 1977

Közlemények - Péter Katalin: Az 1608. évi vallásügyi törvény és a jobbágyok vallásszabadsága 93/I

106 PÉTER KATALIN ország nyugalma múlik a béke mindkét fél számára elfogadható megfogalmazásán, mégsem figyelnek oda? De — ahogy a Károlyi idézte leírásban olvasható - hallgatnak a többiek is. Egyikük sem vette észre Illésházy hibáját és Thurzó tévedését? Éppen akkor, amikor a megbékélés legfontosabb feltétele, a vallásügy rendezése forog szóban, alszik el mindannyiuk ébersége? Illésházy oldaláról egyébként talán még megmagyarázható lenne a „baklövés", hiszen, ha valóban szándékosan hagyta el az urainak alávetett jobbágyság megnevezését, eljárása — Károlyi gondolatmenete szerint — rosszhiszemű, de nem hibás. Rosszhiszemű, mert a jobbágyi vallásgyakorlat szabadsága kezdettó'l szerepelt Bocskaiék célkitűzései között, és most, amikor a császári követ által javasolt szöveg egyszerű elfogadásával megnyerhető lenne, szándékosan kihagyja. Illésházy eszerint nem hibát követett volna el, hanem útnak indítói szándékával fordult szembe. Álnok és alattomos lett volna? Thurzó pedig valóban tájékozatlan? Ε kor még általában igen művelt főurai között is feltűnő képzettsége mellett nem tudta, hogy az Illésházy javasolta taxatív felsorolás nem fedi az ő fogalmazásában szereplő „singuli et omnes status et ordines" tartalmát? Vagy tán összekacsintott Bocskai követével, és a jobbágyság rovására vele egyetértve, úgy tett, mintha Illésházy valóban az ország minden rendű és rangú lakosát a szövegbe foglaltatta volna? A többiek viszont hallgatva fosztották meg a jobbágyságot attól, amit megkaphatott volna, ha valaki egy kicsit is odafigyel? Mindez tulajdonképpen elképzelhető lenne, de éppen az ellenkezőjére is lehet következtetni. Arra, hogy Illésházy sem hibát nem követett el, sem alattomos nem volt, és Thurzó György sem tévedett, amikor saját tervezetét az Illésházy által javasolttal azonosnak mondta. 2. Ε következtetésekhez vezető gondolatsor elindítója éppen az 1606 júniusi „immediate ad coronam spectantia" betoldás. Feltűnő ugyanis, hogy anélkül az Illésházy javasolta taxatív felsorolás értelmetlen: a belefoglaltak semmilyen szempontból nem tekinthetők közös ismérvekkel meghatározott társadalmi egységek együttesének. A bármilyen rendű és rangú emberek összességét biztosan nem jelenti, mert hiányzik a falvak jobbágysága. Nem a „korona tagjainak" felsorolása, mert tartalmazza a kiváltságos mezővárosokat és a végvárak katonaságát. Nem a jobbágyi állapoton kívül élők megnevezése, mert benne vannak a privilegizált mezővárosok jobbágyai és a végek katonái, akik jórészt a paraszti állapotúak közül toborzódtak. Nem a király közveüen joghatósága alatt élők előszámlálása, mert a privilegizált mezővárosok földesúriak is lehetnek. A mágnásoktól a jobbágyokig nyúló felsorolás értelmetlen következetlenség, ha csak nem illesztik az „oppida privilegiata" meghatározás mellé az „immediate ad coronam spectantia" finomítást. A „koronához való" kitétel betoldásával kiesnek a földesúri mezővárosok, és a taxatív felsorolás két megközelítés szerint is homogén társadalmi egységek együttesévé válik. Mágnások, nemesek, szabad városok és királyi mezővárosok, valamint a végek katonaságának közös ismérve, hogy nem földesúri hatalom alatt élő jobbágyok, de meghatározhatók úgy is, mint akik közvetlenül a király joghatósága alatt élnek: a korona tagjai, a királyi birtokok lakói és a végvárak katonasága a földesurak közvetítése nélkül alattvalói a királynak. A bécsi békébe került felsorolás két nézetből is homogén társadalmi együttest ír körül. Ilyen értelemben az „immediate ad coronam spectantia" kitétel