Századok – 1976
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes R.: Társadalmi fejlődés és állami önállóság (Habsburg-abszlutizmus és független Magyarország) 1018/VI
TÁRSADALMI FEJLŐDÉS ES ÁLLAMI ÖNÁLLÓSÁG 102 ö fedik a korabeli jobbágypolitika fogalmát. A Fejedelem jobbágypolitikáját a közép-kelet-európai viszonyoknak megfelelő tágasság és sajátosságok jellemzik. Láttuk, az állam belső fegyveres hatalmi bázisát a jobbágykatonaság társadalmi követeléseinek utat engedve teremtette meg, és kereste a módját, hogy miként rendezze ügyüket az államrendszer törvényes keretei között. Amint a vetési pátens bizonyítja, mindjárt a szabadságharc elején beleszólt az otthonmaradott parasztság helyzetét meghatározó földesúr—jobbágy viszonyba. Jobbágypolitikájának azonban legnehezebb próbáját az államhatalom és a termelő munkát végzők kapcsolata alkotta. A szabadságharc éveiben nem lett könnyebb a jobbágyok élete. A fejedelmi kancelláriára áradtak a vármegyék, falvak, ezredek és magánszemélyek panaszai, tömegméretekben tájékoztatták Rákóczit az országos viszonyokról. Mindennapi realitásban és az országos körülmények általánosságában vehette tehát számba a Fejedelem az állam és a jobbágy viszonyát meghatározó tényezőket. Ezek: hadseregellátás, adó, vármegyei terhek s az adó elosztásában, behajtásában érvényesülő egyéni, földesúri érdekek. Rákóczi az országos jövedelmeket a rendi megajánlástól függetlenül teremtette elő, s a parasztság állami terheit a szabadságharc első hónapjaitól kezdve áthidaló megoldásokkal igyekezett csökkenteni. Közvetett módokon bevonta a teherviselésbe a kiváltságos rétegeket is. A sómonopóliumot bejelentő kiáltványában leszögezi, hogy adó helyett vezeti be. Már most — (1704. március 11-én) — kifejti, hogy az adóból a nemességnek is ki kellene vennie a részét: a háborúra — írja — „az közönséges igazság szerint feles pénzbeli Impositio kívántatván, kellene az Nemes Ország Lakosira s Rendeire repatrialtatni", mivel — írja — a közügy ezt kívánja.58 A monopólium adót pótló jellegére jellemző, hogy a sójövedelem a hadsereg pénzbeli szükségleteire szolgál. A reguláris hadsereg szervezésével összefüggésben „a más szomszéd, keresztény, jól reguláit országoknak példájá"-ra hivatkozva több olyan intézkedést hozott, amelyek az újabb hatalmas terheket némileg megosztják a jobbágyság és az uralkodó osztály között.5 9 Állami árendába vette a dézsmát. Indoklása így hangzik: „Hogy az Dézmáknak a N. Ország közönséges szükségére lett árendálásával, s annak az Hadak számára kiadattatásával, az szegénység terhe könnyebbedgyék, az tovább való teher viselésére is erejek s tehetségek szolgáltassék."60 A hadellátás új szervezeti felépítésében is az az egyik rendszerező elv, hogy „a szegénységnek könnyebbülés" legyen, „a szegénység injuriájoknak orvoslások lenne". A nemességre már 1704-ben kivetett lovas zsoldos-állítási kötelezettség pedig ugyancsak a kiváltságos osztály megterhelésének egyik közvetett megoldása volt, több vármegye tiltakozott ellene, vagy csak felében-harmadában teljesítette.6 1 58 A sómonopólium adót pótló jellegéről és a nemesség megadóztatásának korai példáiról vö.: Várkonyi: A jobbágyság osztályharca a Rákóczi-szabadságharc idején. 358 — 359, 362. 59 II. Rákóczi Ferenc Hont vármegyéhez. Érsekújvár 1704. nov. 11. II. Rákóczi Ferenc és nevezetesebb kortársainak némely kiadatlan leveleik. Pest 1861. 18. 60 II. Rákóczi Ferenc Pest vármegyének. Eger 1705. ápr. 29. Hornyik J.: Kecskemét város története. Kecskemét, 1866. IV. köt. 358 — 360. 61 Abaúj (1705. júl. 21.), Közép-Szolnok (1705. júl. 31.), Sáros vármegyék (1705. febr. 26.) kérvényei Rákóczihoz. OL À Rákóczi-szabadságharc levéltára. II. 2. C.
