Századok – 1976
Tanulmányok - Bán Imre: Korai felvilágosodás és nemzeti műveltség 1052/VI
1058 BÁJT IMRE vegén Esze Tamások, akikre hamarosan ezred és brigád parancsnokságát lehetett bízni. A puritánus munkamorál legmagasabb szintjét Apáczai és Komáromi Csipkés György képviselik. Csak ez utóbbiról néhány szót ! Debrecen város ösztöndíjával utazott Utrechtbe 1650-ben, 1653-ban ugyanitt a theológia doktora lett, 1654-ben héber, 1655-ben magyar nyelvtant adott ki latin nyelven (Hungaria illustrata), megjárta Angliát (valószínűleg Oxfordban időzött), 1653 nyarán lett a debreceni kollégium professzora; 1657-ben már mint Debrecen vezető lelkésze, ő szerkesztette meg a főiskola új törvényeit. 1662-ben Angliai puritanizmus címen publikált egy, sajnos ma már ismeretlen Amesiusfordítást, 1664-ben pedig latin nyelven angol nyelvtant tett közzé Debrecenben, s ez művelődéstörténetünk egyik különösen érdekes emléke. Ugyanebben az évben magyar nyelvű iratot adott ki a debreceniek tájékoztatására a pestisveszedelem ügyében, míg a következőben magyar nyelven komoly felvilágosító iratban támadta a babonás félelmet az üstökösöktől, s elítélte az asztrológiát. Latin és magyar nyelven számos prédikációs kötetet bocsátott sajót alá, vitázott Bársony Györggyel, végül újra lefordította az egész bibliát. Humanistatudós öntudata kiviláglik Igaz hit c. prédikációs kötetének (1666) előszavából. 1677-ben kinyomatta saját műveinek jegyzékét. Ma már el sem tudjuk képzelni, hogyan fért bele ekkora munkásság mindössze 50 évre szabott életidejébe.25 Az eddigiekből is kitűnik, hogy a puritánusok nemzettudata tágabb a rendi-feudális nemzetfogalomnál, legalábbis két mozzanatban: az anyanyelvű műveltség követelésében és a nép iránt tanúsított szociális érzékenységben. Ez utóbbi igen régi reformátori hagyomány, megszólal már Szkhárosi Horváthnál, Meliusnál, de a puritánok népbarát agitációja újabb nyomatékot ad neki. Társul mindehhez az a szintén nagyon régi reformátori hagyomány, hogy a magyarság szenvedéseinek oka bűneiben keresendő. Ezt először a 16. század 30-as éveiben fogalmazta meg Farkas András, de végigvonul a protestáns prédikációs és polémikus irodalom egészén: Magyari István vele magyaráz, részletesen fejtegeti Kecskeméti Alexis János a 17. század 1—2. évtizedében elmondott sárospataki beszédeiben.26 Különösen nagy nyomatékkal jelentkezik ez a bűnbánatra serkentő nemzettudat Medgyesi Pál kitűnő felépítésű, művészi stílusú, ugyancsak Sárospatakon elhangzott prédikációiban, amelyek különösen az 1657—58-as évek nemzeti katasztrófáit siratják. „Rátok köszöni az megharagutt Isten ti réjátok is a keserő mérget, s levágá (mellyel nem bosszontalak, hanem szánlak s ingatlak, hogy annyival is könnyebben mozduljatok), levágá mondom utcáitokon szép nevendék ifjaitokat, sőt ablakaitokra is (hogy a prófétával szóljak) az halál felhágott, s kivonta édes csecsemőiteket kebleitekből. Óh, a magatok kárán már tanuljatok."27 Medgyesi odáig megy, hogy az egész feudális jogrendet megkérdőjelezi, a peres eljárások sokaságát az isteni haragot kiváltó indokok között szerepelteti, a puritánusok üldözését, reformjaik hivatalos meghiúsítását szintúgy a haragvó istenség bosszúállásaként 25 Komáromi Csipkésre Zoványi: Cikkei, 246 — 247; Bán: Apáczai, 107 —108; Korponay Béla: Anglicum specilegium, the first english grammar printed in Hungary, Debrecen. 1972, Publications of the English Departmement of the L. Kossuth University, 65-95. 28 Kecskeméti Alexis János prédikációs könyve, Bp. 1974. (Régi Magyar Prózai Emlékek, III). 27 Igaz Magyar-Nep Negyedik Jajja. . . Patak 1657, 23. (RMK I. 922).
