Századok – 1976
Tanulmányok - Bán Imre: Korai felvilágosodás és nemzeti műveltség 1052/VI
KORAI FELVILÁGOSODÁS ÉS NEMZETI MŰVELTSÉG 1059 mutatja be. A Werbőczi-féle jogrend helyett már Melius a bibliát ajánlotta törvénykönyvül, Apáczai hasonlóképpen.28 A magyar nemzeti bűnöket szárazabb részletezéssel fejtegeti Czeglédi István műve: Az országok romlasarul irot könyvnek első resze mellyet szerelmes hazájának békességben való maradásáért írt.2 9 Az I. Regula a magistratusokhoz szól: legfőbb kötelességük az egyházra való gondviselés és a szegény nép kímélete. A II. a népnek szól és engedelmességre int: Ne légy pártütő, de hited ellen se tégy ! A III. Regula keményen ostorozza a részegeskedést, amely annyi bűn, főként a paráznaság oka. „Vajki sok részegh kívánságh volt már illyen: Szabadicsa meg Isten szegény hazánkat a Töröktül"(20). Inkább megtérnél — mondja, akkor megszabadít a Philisteusok (Törökök, Tatárok) kezekbül." „Vajha ma élne Job . . . nyilván sok lakodalmokat kellene neki e romlott Magyarságban megszentelni"(22). Itt szól a tánc ellen is. —• A IV. Regula a cifra öltözetet kárhoztatja, különösen az asszonyokét. — Az V. Regula a jó egyezséget, a különböző valláson levők megértését, szeretetét hangoztatja, s nyomatékkal aláhúzza, hogy a lelkiismereten uralkodni nem szabad és nem is lehet. (Példaként II. Miksa császárt és Báthory Istvánt említi.) — Végül a VI. Regula szövegében a bálványozás, a képtisztelet kerül a magyarság bűnlajstromára (92), s innentől kezdve a könyv nagyobbik része a szentek tisztelete ellen érvel — s ezzel el is laposodik —, bár azt természetesen nem mondja ki, hogy a katolikusok képtisztelete bálványimádás. Ez az eredetinek egyáltalában nem nevezhető gondolatmenet azért érdekelhet bennünket, mert legalább első hatodában, kitapinthatólag nemzeti érdekű, noha nem tud, vagy nem mer oly ötletesen aktualizálni, mint Magyari István híres műve, akitől a könyv címét is vette. Példa a kassai lelkipásztor könyve arra is, hogy egy önmagában másodrendű kérdés — a szentek invokációja — mint nő a dogmatikai vitában elsőrendűvé, szinte élet-halál kérdésévé még egy a nemzeti felelősségre hivatkozó gondolatmenetben is. Sajnos, a 17. század tragikus világában csakugyan azzá lett, mert a Habsburg-fegyverekre támaszkodó ellenreformáció — többek között — „profanatio sacrarum aedium"mal, ËLZCIZ CL szent helyek meggyalázásával vádolta a protestánsokat, különösen a képeket nem tűrő reformátusokat. Azt is tudjuk, hogy maga Czeglédi István az első pozsonyi citátum áldozata lett 1671-ben. A halálára írt igen szép sirató költemény 1710-ben jelent meg Lőcsén (RMK I. 1776), de még 186l-es debreceni kiadása is van. Ekkor már nyilván a pátens-harcok protestáns öntudatát és a tiszántúli magyarság függetlenségi szellemét volt hivatott erősíteni. Sokkal tágabb szemhatárral és tudományos felkészületséggel rendelkezett Debreceni Ember Pál, aki 1702-ben Garizim és Ébal címen adott ki könyvet Misztótfalusi Kis Miklós kolozsvári sajtóján. (A könyv előszava 1701 decemberében kelt.) Ez a teológiai monográfia a praedestinatio kérdését taglalja, hiszen ismeretes, hogy a Garizim és Ébal Mózes V. könyvében (28. rész) az áldás és átok hegyei. Nem esik semmi célzás arra, hogy Ember Pál ismerné Szkhárosi Horvát hasonló tárgyú, nagyhatású költeményét.3 0 Nem is 28 Vö. Bán Imre bevezető tanulmányával a Herbáriumhoz, Bp. 1962, 362. (Communicationes ex Bibliotheca Históriáé Medicae Hungarica. 23. köt.). 29 Régi Magyar Könyvtár (RKM) I. 941. 30 A Szenczi Molnár Albert által a Seeularis Coneio euangelica (RMK I. 482) függelékekónt kiadott hat Szkhárosi-ének között nem szerepel Az átokról című.
