Századok – 1976
Tanulmányok - Bán Imre: Korai felvilágosodás és nemzeti műveltség 1052/VI
KORAI FELVILÁGOSODÁS ÉS NEMZETI MŰVELTSÉG 1061 Vissza kell azonban térnünk néhány évtizeddel előbbre, egyrészt hogy röviden adatokat hozzunk még a nemzeti bűntudat kérdésére, másrészt a jobbágyvédő tendenciák szívós jelenlétére, főként a prédikációs irodalomban. Eléggé ismeretes, hogy a nemzeti katasztrófáknak Isten büntetéseként való felfogása nem kizárólag prédikátori tanítás. Alapját alkotja például Szalárdi János történetszemléletének is — erről szépen írt Tarnóc Márton32 —, a Siralmas krónika szerzője műve utolsó könyveként néhány kiváló Medgyesi-prédikációt közöl, mintegy bizonyító anyagként. Nyoma van azonban e gondolatnak Kemény János és Bethlen Miklós emlékirataiban is,3 3 noha mindketten világiasabb, politikusabb szemlélettel írnak történelmet, mint Szalárdi. Utalni lehetne Gyulai Mihálynak, Szenczi A. Pálnak és Szentpéteri Istvánnak a részegség és a tánc ellen kikelő feddőzéseire3 4 (valamennyi Debrecenben jelent meg a 17. század két utolsó évtizedében, a szerzők e bűnöket a magyarság különös eltévelyedéseinek tartják), de sok újat nem adnának az eddigiekhez. A magyar társadalmi eszmék fejlődése szempontjából nagyon fontosnak kell viszont tartanunk Martonfalvi Tóth György elméleti munkásságát, aki Csere Jánostól nyer ihletést a jobbágyság rendszerének elítélésére: mesterétől veszi át „az egyiptomi szolgaságnál súlyosabb" minősítést, és szembeszáll Debrecen hatalmasaival: egy puritánus civitas nem tarthat jobbágyokat, mondja. (Ez volt az ún. „szováti papszer" híres ügye.) Mindezt Amesius Medulla theologiae c. műve nagyszabású magyarázata során teszi.35 Mindkét tendencia (a nemzeti bűnbánatra serkentés és a jobbágyvéde- ' lem) egyesül azonban Tofeus Mihály a magyar társadalmi valóságot szinte minden gondolatával érzékelő kiváló beszédeiben, amelyeket A szent soltárok resolutioja c. 1683-ban Kolozsvárt megjelent kötete tartalmaz.3 8 A „moribunda Transylvania" megrázó képét kapjuk benne, Erdély pusztulását lépten-nyomon hallgatói elé idézi, de szemhatára tágabb, az egész magyar nemzet lebeg szeme előtt, elvégre székelyhídi származás és Erdélybe történő „béjövete" előtt (110. 1.) pataki tanár volt, Comenius barátja Ez a' szegény haza 1657. esztendőbéli veszedelme, ennek Fejedelme, a'ki addig keresé a' Lengyel Királyságot, hogy a' Királyság-is oda van, a Fejedelemség-is oda van, maga-is oda van, maradéka-is majd el fogy. Ez az oda-ki való Magyar nemzet is addig keresé a Nemesi szabadságot, hogy igen meg-romla, s úgy jára, mint a' Teve, a'ki elment, hogy szarvat kérjen magának 's a fülét-is elvágták" (47—48. 1.). A haza nyomorúságos állapotát más helyt is nyomatékosan festi. Egyébként mindenért a felsőbbséget, a magistratust, a főrendet és a nemességet teszi felelőssé: „A szegény emberek testének vérének megétele 's meg-itala és az ő maga succusává fordítása: az az javoknak minden félelem nélkül való elvétele, egy része az atheusságnak . . . De a'kik hazajöttenek [ti. a tatár rabságból], tanultanak-é könyörületességet? szánnvák-é a nyomorultat ? sokkal kegyetlenebbek most mint azelőtt; a'mint őket a' 32 ItK, 1970. 689-696. 33 Bartoniek Emma: i. m. 603. 34 RMK I. 1255, 1283, 1501, 1508, 1538. 35 Вévész Imre: Társadalmi és politikai eszmék a magyar puritanizmusban. Értekezések a filozófiai és társadalmi tudományok köréből, VI. köt. 3. sz. Bp. 1948, 7. skk. 36 RMK I. 1302.
