Századok – 1976
Tanulmányok - Bán Imre: Korai felvilágosodás és nemzeti műveltség 1052/VI
1062 BÁJT IMRE Tatárok kínozták, ki hozták azt az átkozott kínzásoknak nemét, megtanulták 's azzal kínozzák a' szegény embert." Majd arról szól, hogy aki egész nap dolgozik, betévő falatja nincs. „Isten majd újra nemzetségestül próbálja velünk a nyomorúságot." (82—83. 1.) „A mirigy arra jár, akire Isten nyila lövi" — mondja a VI. zsoltár magyarázatában (33.1.). Talán a legpregnánsabb az alábbi hely: „Sokszor drágább az agár vére, mint a' jobbágy vére 's a kopó el-tört lába, mint a' verés által kiróhatott jobbágy fara" (264. 1). Iszonyú erejű támadás olvasható az urak, a magisztrátusok nyúzás-fosztása, ajándékkívánása, részrehajlása ellen a LXXXIII. zsoltár magyarázatában (434— 436. 1.). A CII. zsoltár magyarázatában ismét a tatár rabságból visszatért urak kegyetlenségét hozza szóba (579.1.).— Ezért, az evangélium megvetéséért, ostoroz bennünket Isten némettel, törökkel (572. 1.), és még csak szólni sem szabad; „alig hiszem — folytatja —, hogy az egész Erdélyben-is az egy udvari szent Ecclesián kívül légyen csak egy Ecclésia is, az hol szabadossan lehessen szólni" (572. 1.). Ha a földesúri önkényre és a papmarasztás szokására gondolunk, a zordon püspöknek alighanem igaza van. Tofeus addig elmegy, hogy név szerint kiprédikálja Béldi Pálnak jobbágyaival szemben tanúsított iszonyú kegyetlenségét (382—384. és 622—624. 1.); igaz, már bukása után, de osztályos társainak tanulságára és rettentésére. Tofeus szinte minden prédikációját az időszerű társadalmi-politikai viszonyokra alkalmazza, így lesz műve évtizedének legjobb szociográfiája. Ezzel együtt azt is alá kell húznunk, hogy nem volt puritánus, a püspöki igazgatás rendíthetetlen híve maradt; szembeszállt a heliocentrikus világképpel (akárcsak Szentványi Márton !). Descartes-ot athaeusnak minősítette (110. 1.) s arra figyelmetetett : „Nem kell továbbá tanulni amaz istentelen Macchiavelustól ( !) és egyéb lator Politicusoktúl" (384.1.). Világosan látható, hogy a progresszió ésa konzervativizmus arcvonalai összemosódnak, és a legmerészebb puritánusok is csak elméletileg kívánhatták a jobbágyrendszer felszámolását (pl. Apáczai vagy Martonfalvi), reálpolitikai érzékük volt akkora, hogy egy műveltebb és emberségesebbé tett nemességre akartak támaszkodni. így gondolkozott Tofeus Mihály is, ha nem értett is mindenben egyet akkor már hazaszerte nagy számban működő puritánus paptársaival. Ezek után fel lehet vetni azt a kérdést: volt-e katolikus nemzettudat? Természetesen igennel kell felelnünk rá, noha ez a protestáns magyarságéval szöges ellentétben állott, a Habsburg-ház iránt érzett lojalitás és ellenreformációs irányultság jellemezte, nem nélkülözve persze a magyar nemesi öntudat és bizonyos, legalább látszólagos függetlenségi eszme elemeit sem. Legáltalánosabb kerete a Begnum Marianum tanítása volt, amely mélyen a középkorban gyökerezett ugyan, de jelentékenyebb hatásra csak a 17. században tett szert, virágzó időszaka pedig a 18. századra esett. Minderről Bellér Béla szellemes értekezéséből nyerhetünk összefoglaló képet.3 7 Adatai közül csak azt emelem ki, hogy a már Pázmány által felvetett Patrona Hungáriáé gondolatot (Magyari-vita 1603 !) Inchofer Menyhért egyháztörténete dolgozta ki részletesen (Annales ecclesiastici regni Hungáriáé, Róma 1644, majd Pozsony 1795— 97), politikai hatóerőt azonban csak a császári fegyverek győzelme után, az 1680-as évektől nyert. Tüzetesebb vizsgálatára itt nem gondolhatunk, noha 37 Regnum Marianum, Világosság, 1966, 37 — 43.
