Századok – 1976
Történeti irodalom - 1848/49 zalai eseménytörténete (Ism. Szőcs Sebestyén) 163/I
TÖRTÉNETI IRODALOM 163 Történeti személyek, méltóságnevek kénytelenek elszenvedni az átkeresztelést. így lesz Körösi Márkból Márton (131. 1.), Frangepán Fereneből Kristóf (132. 1.), Félegyházi Józsefből Zoltán (278. 1.), X. Károlyból — Lajos Fülöp helyett — az utolsó Bourbon király (164. 1.), a német-római császárból osztrák császár (149. 1.), a nemzeti párti Hugenbergből centrumpárti politikus (218. 1.) stb. A szerző merész tény-kombinációival nemegyszer valóságos rejtvényt ad fel az olvasónak. Vajon melyik Ferdinánd császár volt kénytelen Bocskaival és Bethlennel is kiegyezniÎ (76. 1.) És még nem is szóltunk a szépszámú — mondjuk így — sajtóhibáról (176., 218; 169., 176., 213. 1. stb.). Mindez talán érthető és könnyen megbocsátható lenne, ha nem lett volna a könyvnek három lektora, akik közül az egyik éppen „az adatokat ellenőrizte". Mindezzel nem akarjuk azt mondani, hogy a jezsuitákról szóló könyv nem szorgalmas, érdekes, sőt érdemes munka, csupán azt, hogy alatta marad lehetőségeinek. A ,fekete rend" történetét övező misztikus homály ritkább lett ugyan, de nem tűnt el nyomtalanul. A tudományos ismeretterjesztésnek van még mit átvilágítania ! BELLÉB BÉLA 1848/49 ZALAI ESEMÉNYTÖRTÉNETE (Zalai Tükör. 1974. I. köt. Szerk.: Baranyai György, Degré Alajos, Kovács Lajos. Zalaegerszeg. Zala megyei Tanács. 198 1.) « Figyelemre méltó vállalkozás ez a magyarországi polgári forradalom és szabadságharc Zala megyei eseménytörténetét bemutató tanulmánykötet. Figyelemre méltó, és — mindjárt itt az elején szeretnénk leszögezni — követésre méltó vállalkozás is. Követésre méltó, hiszen 1848 —49-ről országos viszonylatban aránylag sokat, s egyre többet tudunk, ugyanakkor a korszak helytörténeti vonatkozásairól ismereteink mindmáig igen hézagosak. De nemcsak ezért kell nagy elismeréssel üdvözölnünk ezt a vállalkozást, hanem — túl ezen — a tanulmányok témáinak szerencsés megválasztása és a feldolgozás szakszerűsége és igényessége miatt is. Zala megye 1848 — 49. évi eseménytörténetének bemutatása azonban nemcsak helytörténeti vonatkozásai miatt tarthat érdeklődésre számot; a megye jelentős szerepet játszott 1848 nyarán a várható horvát támadással szembeni védelem megszervezésében is. S ha ezt a kérdést történetírásunk meglehetősen nagy részletességgel fel is dolgozta már, a problémát lényegében „felülről" közelítette meg, ós ezzel óhatatlanul is egyoldalúvá tette az ábrázolást; a kötet tanulmányai az „alulról" való közelítéssel szerencsésen egészítik ki és teszik plaeztikusabbá a már kialakult képet. S ez természetesen nemcsak a horvát támadással szembeni védelem megszervezésének esetében igaz, igaz 1848 — 49 egész problematikájával kapcsolatban is. A kötet bevezető tanulmánya — Vajda László —Vajda Lászlóné: Zala megye az 1848 — 49-es polgári forradalom és szabadságharc idején — teljes áttekintést kísérel meg a forradalom és szabadságharc Zala megyei eseményeiről. Bemutatja a Zala megyei rendek viszonyulását az utolsó rendi országgyűlésen felmerült kérdésekhez és általában az országos politikához; beszél a márciusi események hatásáról a megye életében; foglalkozik a parasztmegmozdulásokkal és — az országgyűlési választásokkal összefüggésben — a megyén belül zajló politikai csatározásokkal, a nemzetőrség kiállításával kapcsolatos problémákkal és a megyei vezetés tevékenységével a védelem megszervezésében; részletesen ábrázolja a megye életét a szeptember 11-ét követő hetekben, majd az ellenséges megszállással szemben kibontakozott népfölkelést; leírja az 1848 végi és 1849-i hadieseményeket a megye területén; említést tesz a megyei vezetés magatartásáról az ideiglenes osztrák megszállás idején; utal Csertán Sándor kormánybiztosi tevékenységére; és végül leírja a megye végleges elfoglalását az osztrák csapatok által, valamint a győzedelmeskedő Habsburg-hatalom első megtorló intézkedéseit is. Degré Alajos: Zala megye központi közigazgatása 1848-ban c. tanulmánya a polgári átalakulás kezdeteit teszi vizsgálódása tárgyává a megyei igazgatás területén. Ez az átalakulás az 1848. éviXVI.tc. rendelkezései alapján indult meg. A törvénycikk, amint ezt Degré Alajos is hangsúlyozza, kompromisszum eredménye volt, s bár kétségkívül a polgári átalakulás szempontjait tartotta szem előtt, ezek a szempontok nem érvényesültek egyértelműen. Az átalakulás szükségességét azonban kimondta, s rendelkezett — bár szigorú vagyoni census érvényesítésével — szélesebb néprétegek bevonásá-11*
