Századok – 1976

Történeti irodalom - 1848/49 zalai eseménytörténete (Ism. Szőcs Sebestyén) 163/I

164 TÖRTÉNETI IRODALOSt 164 ról is a megyei igazgatásba. S lia ez utóbbi sem jelentett gyökeres változást, annyit mindenesetre igen, hogy a megyék döntő többségében a liberális nemesség kezébe került a hatalom, annak a rétegnek kezébe, amelyik elsősorban volt érdekelt a polgári átalakulás sikerében. így volt ez Zala megyében is, abban a Zala megyében, amelynek a politikai életben döntő szerepet játszó nemesi rétege már jóideje a polgári átalakulás ügyének támogatója volt. Ez a réteg most, sajátos érdekeit szem előtt tartva, kétfrontos harcot kellett vívjon: egyrészt teljesen vissza kellett szorítania a konzervatív erőket, másrészt meg kellett akadályoznia a nála progresszívebb álláspontot képviselő rétegek előretörését. Igen jól látszik ez a törekvése az újonnan megalakult megyei bizottmány helyett ténylegesen intézkedő központi választmány összeállításában, az ügyintézés addigi rendjének — a testületi ügyintézésnek, amely minden egyéni kezdeményezést lehetetlenné tett — változatlan fenntartásában, s természetesen intézkedéseinek jellegében is. Mindenek előtt a parasztság követeléseivel, s ezzel igen szoros összefüggésben a nemzetőrség szervezésével kapcsolatban. De kétségtelen az is, hogy a Zala megyei liberális nemesség a forradalom fejlődésével lépést tudott tartani, sőt, kezdeményezésre is képes volt, bár ez kizárólag a közigazgatás területére korlátozódott. A tanulmány állandóan utal a megye és a kormány kapcsolatára is. A megyében vezető szerepet betöltő nemesség messzemenően lojálisnak bizonyult a Batthyány-kormánnyal szemben, annak rendeleteit lehetőleg maradéktalanul végrehajtotta, s igyekezett eleget tenni a Dráva-vonal védelmének szervezésével megbízott királyi biztos rendeleteinek is. A kormány nyilvánvalóan ragaszkodott ahhoz, hogy a megyék az általa képviselt politikai irányvonalhoz alkalmazkodjanak, a megyék önállóságát azonban nem kívánta korlátozni. Hogy ez végül mégiscsak bekövetkezett, arra „csupán" az szolgált alapul, hogy az ideiglenes osztrák uralom idején a megyei tisztviselők jelentős része hathatós támogatást nyújtott a császári hatóságoknak. A jobbágyrendszer felszámolásának Zala megyei vonatkozásaival foglalkozik a következő tanulmány — Simcmffy Emil: A jobbágyfelszabadítás Zala megyében című munkája — , amely kis terjedelme ellenére is nagy ívet fog át: a Mária Terézia-féle úrbérrendezéstől a jobbágyfelszabadításnak az abszolutizmus által történt lezárásáig tekinti át a kérdést. A jobbágyrendszer felszámolásának problematikája jól ismert, ezek a problémák jelentkeztek Zala megyében is. Ennek részletesebb ismertetésétől itt eltekinthetünk, egy kérdésre azonban mindenképpen szeretnénk felhívni a figyelmet, s ez a paraszti sorban élő kisnemesek, és a velük többé-kevésbé egy kategóriába sorolható, nemesi földön gazdálkodó agilisek helyzetében az 1848-iki események hatására bekövetkezett változás. A tanulmány szerzője részletesebben nem foglalkozik ezzel a problémával, de utal rá, s megállapítja, hogy ezeknek a rétegeknek a számára az 1848-iki törvények életbeléptetése sorsuk rosszabbodását eredményezte, s ez óhatatlanul nagyfokú elégedetlenséget váltott ki közöttük. A kérdés azért tarthat érdeklődésre számot, mert — s ezt történetírásunk eddig eléggé marginális problémaként kezelte — ezek a rétegek elégedetlenségüket nyilván nem csak „zabolátlan kitöréseikkel, illetlen magok viseletével" fejezték ki, amint ezt a tanulmány szerzője egy korabeli jelentésből idézi, de feltételezhető, hogy az 1848 — 49 folyamán sorra-rendre kirobbanó parasztmozgalmakban nem kis szerepük lehetett. Simonffy Emil tanulmányát egy, az 1848-ban Zala megyében felszabadult úrbéres jellegű földek helységenkénti megoszlását, az egyes helységek jellegét s a felszabadult útbériségnek a helység nagyságához való viszonyát feltüntető táblázattal egészíti ki. A szerző a táblázat összeállításánál a mai Zala megye területét vette figyelembe, s azt nagy gondossággal dolgozta ki; hangsúlyozottan utalva mind a rendelkezésre álló forrásokból, mind a feldolgozás nehézségeiből adódó problémákra. A fenti okok miatt a szerző célját csupán a „nagy korszakváltás megyei szintű elemzésében" jelölte meg, a helységenkénti elemzéstől viszont kénytelen volt eltekinteni. A fenti tanulmányokat célszerűen egészíti ki, s az azokban elmondottakat jól illusztrálja a Degré Lajos és Kerecsényi Edit által Az 1848 — 49. évi szabadságharc Zala megyei történetére vonatkozó iratok címen közzétett forrásválogatás. A szerzők által közölt iratok részben a legfontosabb megyei eseményeket tükrözik, részben egyes sajátos, kevésbé jelentős, de mindenképpen jellemző eseményről tudósítanak. A válogatás szerencsés abból a szempontból is, hogy különböző „provenienciájú" iratok szerepelnek itt: miniszterelnöki leirat, megyei közgyűlési határozat, királyi biztosi rendelet és szegényparasztok által benyújtott panaszok éppen úgy, mint az osztrák megszálló hatóság által kiadott utasítások. A szerzők ezzel a sokszínűséggel sikeresen oldották fel a nagymennyiségű vonatkozó iratanyag és a rendelkezésre álló szűk terjedelem közötti feszültséget; azt azonban mindenképpen sajnálattal kell tudomásul vennünk, hogy részletesebb forrásközlésre ebben a kiadványban nem nyílt lehetőség.