Századok – 1976
Tanulmányok - Stier Miklós: Oktató-nevelő munka a Szociáldemokrata Pártban és a szakszervezetekben 802/V
820 PTIER MIKLÓS egész káosza, amiket egy-egy előadáson rászabadítanak a munkásokra, mindenre jó, csak intenzív szocialista nevelésre nem."3 4 Az 1920-as évek folyamán egyébként kitűnő előadógárdája alakult ki az oktatásnak. Egyetemi professzorok, tudósok, középiskolai tanárok, orvosok, mérnökök, publicisták és szocialista írók, költők szerepeltek az oktatók között. Bartucz Lajos, Hajdú Henrik, Földes Gábor, Kis Jenő, Hébelt Ede, Hevesi Iván, Kálmán József, Supka Géza, Révay József, Turóczi-Trostler József, Benedek Marcell, Czakó Ambró, Braun Soma, Keleti Márton, György János, dr. Berkes Jenő nevét említenénk itt a sok közül. A nagysikerű szemináriumok vezetői közül: Ágoston Péterné, Braun Soma, Bresztovszky Ede, Both Béla, Buchinger Manó és felesége, Büchler József, Kunz Pálné, Hubai János, Keleti Márton, Mónus Illés, Pajor Rudolf, Petrác Géza, Steinherz Simon, Zuschlag Vilmos, Tuba Károly. A jó előadó kívánalmán kívül más vonatkozású igények is felmerültek az oktatással kapcsolatban. Az ellenzékiek osztályharcosabb hangvételű előadásokat követeltek: „. . .a magyar munkásságnak ma a szociális kérdésekkel kell tisztában lennie, a szociális kérdéseket kell tanulnia, nem pedig azt, hogy milyen volt a keresztmetszete és a hosszmetszete az ősember csontjainak, annak megmagyarázása nélkül, hogy miért nem olyan a mai ember csontjának a mérete, mitől ment tönkre, mitől satnyult el és megy tönkre évről évre a gyermek csontja, mitől görbül el és szuhosodik. Az előadóknak ezt bele kell szőniök és szociális szempontból meg kell magyarázniuk; azt mondom, ez is érdekli a magyar munkást, de szociális szellemben kell előadni, ami előadandó."3 5 34 Pártgyűlési jegyzőkönyv, 1924. 140. — A munkásoktatással gyakorlatban is sokat foglalkozó Czakó Ambró a Szocializmus hasábjain keresi a választ arra a kérdésre, milyen legyen a jó előadó. Egyszerű és természetes — írja —, ne vegyen fel egyetemi magántanári habitust, s a legfontosabb, hogy belső meggyőződésből legyen szocialista, aki nem hivatkozik erre, hanem ebben a szellemben oktat. Ne agitáljon, hiszen az agitációs tudomány sem agitációnak, sem tudománynak nem való, de az igazi tudomány maga is agitációs anyag. A szociáldemokrata párt és a szakszervezetek munkásképző kultúrpolitikájával kapcsolatos korabeli tanulmányok, cikkek, viták, hozzászólások tanúsíthatják azt az igyekezetet, amellyel a munkásoktatás-ügy legjobbjai küzdöttek az oktató-nevelő munka intézményesítéséért, színvonalának állandó emeléséért, s különösen az évtized második felében az ifioktatás tökéletesebb megszervezéséért. 1925-ben Szakasits Árpád így ír e feladat sürgős aktualitásáról: ,,Új generáció nőtt bele a szociáldemokrata pártba és a szakszervezetekbe. Alig tudják közülük néhányan, mi az értéktöbblet, fogalmuk sincs a történelmi materializmusról, semmit sem tudnak a szocializmus elméletéről . . . Szocialista elmélet, szocialista erkölcs halványan sem derengenek a tömegek előtt. A napi politika problémáin túl érdeklődésük belevész a nagy, zavaros bizonytalanságba." (Szocializmus, 1925. 341.) Hubai János kongresszusi küldött 1928-ban a pártgyűlésen az ifjúmunkások oktatása, nevelése jelentőségét hangsúlyozva, arra mutatott rá, hogy azok a munkások és különösen a szakszervezeti munkások, akik a műhelyekben kenyérkeresetre tanítják az ifjakat, azok a legalkalmasabbak arra is, hogy őket szocialistákká neveljék." (Pártgyűlési jegyzőkönyv, 1 928. 83—84.) Bresztovszky Ede is hallatlanul fontosnak tartotta az ifjúmunkások nevelését, szervezését: „A proletár fiatalság megnyerésének, igaz szocialistává nevelésének problémája alapvető fontosságú problémája a munkásmozgalomnak azokban az országokban, amelyekben a szocializmus ügye a háború hatása alatt hatalmas, nem remélt mértékben előrelendült, mert a továbbhaladás üteme és biztonsága a csatlakozó fiatal tömegek harci készségétől és kitartásától függ. De alapvető fontosságú problémája a munkásmozgalomnak azokban az országokban is, amelyekben hoszszabb-rövidebb ideig úrrá vált az ellenforradalom jövőollenes, a múlt intézményeinek, osztálytagozódásának konzerválására törekvő irányzata." (Pártgyűlési jegyzőkönyv, 1924. 141.) 35 Pártgyűlési jegyzőkönyv, 1925. 149.
