Századok – 1976
Tanulmányok - Bán Imre: Korai felvilágosodás és nemzeti műveltség 1052/VI
1068 BÁJT IMRE Az erősen érvényesülő felekezeti megosztottság ellenére is megvoltak a 17. század második felében a nemzeti műveltség csírái. Közös volt a magyar nyelv, amely a 17. században szépen virágzó irodalmat teremtett. Érdemes lenne pl. a 17. század utolsó két évtizedének katolikus vallásos irodalmát alaposabban szemügyre vennünk (a két Illyés, Landovics István és mások munkáira gondolunk), amely művészi fokon kezelte a magyar barokk stílust.57 Pázmány pérdikátori tekintélyét a protestánsok is elismerték: Ember Pál pl. „nagy Magyaros Magyar pap"-ként hivatkozott rá.5 8 Nagyjából közös volt az ízlés: Gyöngyösi költői talentumát a magyar nemesség minden konfesszión levő rétege elismerte (Bercsényi könyvtára is tartalmazta a Murányi Venust5 9 ). a vallásos ónekkincs, a kéziratos énekköltészet nem volt teljesen elszigetelve a konfessiók falaival. A függetlenségi-nemesi publicisztikáról fentebb már mondtunk hasonlót, Zrínyi eszmevilága is hatott. Talán nem is kell beszélnünk az életmód, az udvartartás, a ruházat, a közös szokások, valamint a nemesség körében uralkodó alkotmányjogi szemlélet összetartó erejéről: Mossóczy Zakariás, Kitonieh János, Kászoni János művei kézi könyvül szolgáltak mindenik fél számára. Még apróságok terén, a képzőművészetekhez való viszonyban is felfedezhetők bizonyos hasonlóságok. Báró Sennyei László nagyszombati rektor három ízben járta meg Rómát a jezsuita rend generálisválasztó ülései okán (1687, 1693, 1696), részletes naplót hagyott hátra. Számos templomot látogatott végig, az épületek nagyszerűségét még kiemeli, de a Vatikán stanzáiról csak annyit ír, hogy ott „picturas in variis cubiculis admirandas" látott: Raffaello nevét eszébe sem jutott megkérdezni. Nemzeti büszkélkedéssel emeli ki viszont, hogy a Vatikánban egy „breviárium Corvinianum"-ot szemlélt meg. Nagyjából hasonló magatartást tanúsít Firenzében is. Az akkor még épülő, a barokk luxus túlzásaival hivalkodó Cappella dei principit bámulattal csodálja, de a Sagrestia nuova fönséges Michelangelo-szobrairól mélyen hallgat, noha azokat a Medici-hercegek sírkápolnájától csak egy rövid folyosó választja el: Sennyei alighanem ügyet sem vetett rájuk.80 — Nagyjából hasonló a konvertita Otrokocsi Róma-élménye: a város nagyságát, építészeti pompáját érzékeltetni tudja, utal az antikvitásokra is, de a Szent Péter-templomon és a vatikáni könyvtáron kívül egyebet nem említ.8 1 — A fölényesen művelt Bethlen Miklós sohasem ír le várost vagy műalkotást, s csak az álmában megjelenő Krisztus-arcmásokról következtethetünk 1932. — Bán Imre: A gyöngyösi református egyházközség levéltára, Egyháztörténet, 1943, 389 — 405. — Fekete Lajos: A gyöngyösi református egyházközség török iratai, uo. 406 — 426. — A könyvtárra Bán Imre Magyar Könyvszemle, (MKSz) 1940, 242 — 250. — Okmánygyűjtemények a Protestáns Egyháztörténeti Adattár XI. és XIII. és a Sárospataki Füzetek 1866. évfolyamában. — Az ellenreformációra Földváry László: Adalékok a dunamelléki ev. ref. egyházkerület történetéhez, I. 237. — A ferences könyvtárra Bán I. MKSz, 1955 és Soltész Erzsébet Országos Széchenyi Könyvtár (OSzK) Évkönyve 1965 — 1966. 67 Vö. Bán Imre: A magyar barokk próza változatai, It 1971. 481 — 482. 58 Garizim és Ébal 141. 59 Thaly Kálmán: Gróf Bercsényi Miklós könyv- és kézirattára, MKSz 1881, 284. 60 Iványi Béla: Báró Sennyei László S. J. nagyszombati rector római utazásai (1687, 1693, 1696) — A Szent István Akadémia Történelmi-, Jog- és Társadalomtudományi Osztályának felolvasásai, Bp. 1929, 2. köt. 1. sz. 19 — 20, 38 — 39, 65. 61 Otrokocsi Fóris Ferenc: Roma Civitas Dei Sancta, Tyrnaviae. 1698 (RMK II. 1939), 74.
