Századok – 1976

Krónika - Eperjessy Kálmán 1893–1976 (Benda Kálmán) 1195/VI

KRÓNIKA Eperjessy Kálmán 1893-1976 1893. február 11-én született az erdélyi Erzsébetvároson. Szülővárosában és Székelyudvarhelyen végezte a gimnáziumot, majd 1911-ben az Eötvös Kollégium tagjaként a budapesti egytemen tanult tovább, történelem latin szakon. Az első világháború kitörésekor, 1914 augusztusában meg kellett szakítania tanulmányait; ettől kezdve négy éven át katona volt. Tanári diplomáját 1920-ban kapta kézhez. A makói állami gimnáziumhoz került, ahol két éven át osztályfőnöke volt József Attilának. Meghitt kapcsolatukról a költő verseiben is megemlékezett. Később, József Attila születésének 50. évfordulója alkalmából ő is megírta visszaemlékezéseit a költő diákéveiről. Történetírói pályája a hagyományos úton indult, a politikatörténet mezején. Doktori értekezésének tárgya Báthory István erdélyi fejedelem viszonya a török portáhozT (Báthory István és a Porta. Bp. 1922). A fordulatot 1927 —1928-as bécsi ösztöndíjas éve hozta. Itteni levéltári kutatásai során fordult figyelme a régi kéziratos térképek felé. Több ezer, Magyarországra vonatkozó, mindaddig ismeretlen térképet fedezett fel, amelyekről a Kézirati térképek Magyarországról a bécsi levéltárakban (Szeged, 1928) című munkájában számolt be. Ezt követte A bécsi hadilevéltár magyar vonatkozású térképeiről írt forráskiadványa (Szeged, 1929). Bécsi tanulmányai és felfedezései új irányt adtak a hazai leíró- és település-földrajzi kutatásoknak, ugyanakkor új irányba fordították Eperjessy Kálmán érdeklődését is. Rátalált a maga igazi területére: az alföldi falvak és mezővárosok telepítésének, alakulásának és fejlődésének történetére. Ettől kezdve egymásután jelentek meg tanulmányai, amelyek kisebbnagyobb keretben mind az ember és a földrajzi környezet viszonyát, egymásrahatását vizsgálják egy-egy település fejlődésében. Mindenekelőtt Makó és a Tisza—Maros közének története érdekelte. Elsőnek foglalkozott irodalmunkban a makói hagymatermelés múltjával (1928), ahogy elsők között ismertette a Maros 18. századi szabályozásának következményeit a táj és népe életére (1927). Szemhatára egyre tágult, s befogta az Alföld egészét; a falvak után bevonta kutatásaiba a városokat is. Az 1930-as évek második felében már általános eredményeket tudott közölni és módszertani, kutatási szempontokat adott. Tanulmányt írt Településtörténetünk időszerű kérdései-ről. (Bp. 1938) s elkészítette a magyar falu településtörténetének első átfogó feldolgozását (A magyar falu településtörténete. Bp. 1940). A falvak után az alföldi városok települési típusait foglalta össze (Az alföldi város. 1945), jellemezte városképük sajátos vonásait (Az alföldi városkép. Tiszatáj 1948) s kéziratban elkészítette a magyar város életrajzának még vázlatos, de már összefoglaló áttekintését.