Századok – 1976
Krónika - Eperjessy Kálmán 1893–1976 (Benda Kálmán) 1195/VI
1196 krónika Közben 1928-ban a szegedi Tanárképző Főiskolára került, a történelmi tanszékre. Ettől kezdve harminc éven át, nyugdíjba vonulásáig, itt tanított, elsősorban magyar történelmet, pedagógus nemzedékek hosszú sorát nevelve annak szeretetére és megértésére, a helytörténet, a magyar Alföld múltjának kutatására. 1945-ben a Főiskola igazgatójává nevezték ki, az ő vezetése alatt állították helyre a háborús károktól sújtott intézetet. 1949-ben az igazgatói teendőktől saját kérésére megvált, ettől kezdve teljes erejét tanszékére fordította. Lelkes tagja volt a Magyar Történelmi Társulatnak, több lustrumon át választmányi tagja. A főiskolai munka ráirányította figyelmét törökkori történetünk egyes kiadatlan, vagy nem megfelelően kiadott, helytörténeti szempontból is fontos, latin nyelvű forrására. Korszerű jegyzetekkel és filológiai apparátussal közreadta Juhász Lászlóval közösen Oláh Miklós érsek „Magyarország és Attila" című művét (1938), továbbá Yerancsics Antal leírását Erdélyről (1944). Kutató és tanító tevékenysége mellett a szerkesztésre is tudott időt szakítani. Még 1926-ban indította meg a „Csanád-vármegyei Könyvtár" tanulmánysorozatát, melyben kereken félszáz kötet jelent meg, valamennyi a Tisza— Maros köze falvainak és városainak helytörténete tárgyköréből. 1929 őszén a szegedi Tudományegyetem a történeti-földrajz tárgykörből egyetemi magántanárrá képesítette, 1939-ben pedig egyetemi nyilvános rendkívüli tanári címet kapott. Ettől kezdve a szegedi egyetemen is rendszeres előadásokat tartott a művelődéstörténeti tanszéken, elsőnek adva hangot az egyetemi tanárképzésben a helytörténet kérdéseinek. A hosszú évtizedeken át folytatott kutatómunka az oktatástól való visszavonulás után, a nyugdíjas korban érett szintetikus összefoglalássá. 1966-ban jelent meg A magyar falu története című nagy munkája, mely egyrészt összegezi és rendszerezi az eddigi eredményeket, másrészt a további kutatásokat bibliográfiai és módszertani útmutatással segíti. Ezt követte 1971-ben a Városaink múltja és jelene, amely a történeti országhatárok közti magyar várostörténet összegezését nyújtja, nagy felkészültséggel rendszerezve a korábbi és az újabb kutatások eredményeit. Közben pedig korát meghazudtoló frissességgel dolgozott nagy munkáján, az 1780-as években készült, falvanként részletességű országleírás feldolgozásán és közreadásán. Felismerte, hogy ez az országleírás bizonyos kiinduló pont lehet, lia a magyar falvak fejlődésének utolsó 200 évét akarjuk felmérni és megrajzolni. A feldolgozásban megyénként haladt, közülük több nyomtatásban is megjelent már, elsőnek Csanád megye leírása (Csanád megye az első katonai felvétel idején. Makó 1971). Ezen a munkán dolgozott az utolsó pillanatig, — a halál ütötte ki kezéből a tollat 1976. november 15-én. Eperjessy Kálmán kutatásai és munkái nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy falvaink és városaink település-története az érdeklődés fényébe került, hogy a kutatás fokozott figyelmet szentel a történelmi táj és a rajta folyó falusi-városi élet kölcsönhatásaira, változásaira. Neki is része van abban, hogy a kutatás új irányokba fordult, az érdeklődés új területekre terjedt ki, s a kutatók száma megsokasodott. Eredményeit, feltevéseit a tudomány idővel meghaladhatja, kezdeményező, a munkát elindító érdemei azonban nem évülnek el. Benda Kálmán
