Századok – 1976
Történeti irodalom - A múlt magyar tudósai (Ism. Gergely András) 978/V
TÖRTÉNETI IRODALOM 979 Huzella Tivadar tudományos pályáját megrajzolva, Törő Imre érdekesen mutatja be mestere, a jeles biológus konfliktusait: hatvan hallgatóra méretezett laboratóriumában megtagadta hatvan leckekönyvnél több aláírását; az orvoskari tanács ülésére külön kis asztalt vitetett be magának, evvel is jelezni akarván, hogy nem ül ellenfeleivel egy asztalhoz (29—30. 1.). Vagyona, amelyre támaszkodva saját kutatóintézetet alapított Felsőgödön, tette lehetővé ellenállását; eredményei egyéni utakon való elérését. A portrékat ez alkalommal is az illető tudományágak művelői írták. A történészé a legsikerültebb; a természettudósoké az olvasóban több, megválaszolatlanul maradt kérdést vet fel. Közös hiányosságuk, hogy csak saját tudományuk történetébe ágyazzák a tudósok munkásságát, s így a tudományos környezet, a korabeli szakmai közeg feltáratlan marad. Sajnovics, a jezsuita, gondolt-e vajon arra, hogy Demonstratio-ját magyarul is kiadassa? Az orvos-tudósok munkássága és a magyar tudomány számára előnyös vagy hátrányos volt-e, hogy munkásságuk zömét német nyelven (s nem magyarul vagy éppen más idegen nyelven) publikálták? Hiányzik a tudósok életében a belső indítékok, a pszichológiai mozzanatok feltárása is. A tudomány története megoldandó feladattá tetto, amit ők megoldottak, s ettől váltak tudománytörténeti alakokká, — de miért éppen ők? Például Acsády Ignác tudományos életműve, amely a magyar birodalmi nacionalizmus és az osztályszemlélet kettősségére épül, s ezt külön-külön művekben juttatja kifejezésre, valósággal szkizoid lelkiállapotra enged következtetni. S ez vajon nem Acsády társadalmi helyzetéből eredt? A zsidó származású birtokos nemcsak lojális volt a korabeli rendszerrel szemben, hanem hálás is volt ennek liberális vívmányaiért, amelyek nemcsak a vagyont, hanem a karriert is biztosították számára. Osztálya, a polgárság (és felekezete) következetes emancipációjának igénye viszont szembe állította azzal a rendszerrel, amellyel atyái nemzedéke még megelégedett. Az emancipációt azonban nem a demokrácia, hanem a nacionalizmus alapján próbálta elérni. A sokszor tudat alatti motívumok megléte nyilvánvaló e választásban (a polgári radikálisok nemzedékénél egy generációval idősebb) Acsádynál, aki egzisztenciális helyzetéért még a rendszer lekötelezettjének érezte magát. Avagy Pikier Gyula természettudományos igényű pszichológiai vizsgálataival nem saját benső, lelki bizonytalanságát szerette volna megszüntetni ? A kérdés Pikier pszichológiai kutatásainak valóban eldöntetlen tudományos értékeitől függetlenül is felmerül. Huzella Tivadar kimagasló biológiai munkásságát próbálta közvetlenül is társadalmi elméletté átalakítani. Miért hozott létre maga — dilettánsnak minősíthető — konstrukciókat ? Ha megvolt benne a társadalmi tájékozódás igénye, miért nem tájékozódott korának társadalom-filozófiájában? Szerintünk valószínűleg a túlzott önértékelés, a nagy és kis tudósoknál egyaránt fellépő lelki torzulás, amelynek alapja a kortársak indokolt vagy indokolatlan lebecsülése, vezette ebbe az irányba. A felmerülő problémákra, reméljük, e sorozat újabb és újabb gyűjteményei már választ fognak adni. Ujabb feladatuk lesz, az eddigiek mellett, hogy ne csak a tudománytörténetnek egy-egy ember munkásságában objektiválódott darabját mutassák be, hanem magát a tudóst is, akinek egyénisége maga is probléma, rejtély, amely tudományos vizsgálatot igényel. A sorozat első négy gyűjteménye ígéretesen halad előre ebbe az irányba. Szerkesztő és szerzők dolga, hogy így haladjon tovább. GERGELY ANDRÁS 15 Századok 1976/5
