Századok – 1976

Beszámoló - „A régi lengyel irodalom és az európai irodalmak.” Beszámoló egy irodalomtörténeti kongresszusról (Petneki Áron) 956/V

960 BESZÁMOLÓ toruni, danckai és königsborgai gimnáziumok (ill. egyetem) és az ottani előadók szerepét vizsgálta a lengyel kultúrában. Jan Zaremba Szilézia és a Rzeczpospolita irodalmi viszonyát mutatta be. Itt elsősorban a sziléziai lengyelek szerepéről volt szól, főként a reformáció idején és az azt követő időszakban. Már a lutheri és kálvini reformáció nemzeti nyelvű irodalma is szorossá tette a kapcsolatokat, de legfőképpen a „lengyel testvérek", az unitáriusok mozgalma ébresztette fel a lengyel nemzeti tudatot. Zaremba — sajnos közelebbről meg nem határozott — adatai szerint a Szepességben is működtek sziléziai evangélikus lelkészek. A lengyel magyar kapcsolatokról szóló előadást Jan Slaski, a varsói egyetem munkatársa tartotta. Referátuma tulajdonképpen összefoglalja az eddigi kultúrtörténeti kutatásokat, minden lényeges, új adatot hozó bibliográfiai tétel szerepel benne. Nagyon helyesen mutatott rá, hogy a lengyelmagyar kapcsolatok vizsgálatát nem az irodalomtörténészek, hanem a történészek kezdték, Szádeczky Lajos, Veress Endre, majd Jan Dabrowski és Divéky Adorján. Már az ő kutatásaik sem csupán a politikai-gazdasági, hanem a kulturális kapcsolatokra is irányultak. A kifejezetten irodalomtörténeti vizsgálatok csak e század harmincas éveitől lendültek fel, de ezek sem szakíthatóak el a történeti kutatásoktól. A kutatott korszakok közül szinte privilegizált helyzete van a reneszánsznak. A középkor kutatása már régóta folyik, de az utóbbi időben jóval kevesebb intenzitással, pedig még nagyon sok meglepetéssel szolgálhat. A barokkot csak a legutóbbi időkben tették vizsgálat tárgyává, itt van a legtöbb tennivaló, maga a vizsgálandó anyag is igen sokat ígérő. A kutatás tárgya eddig jobbára a következőkre oszlott: elsősorban a személyes kapcsolatok (lengyelek Magyarországon, magyarok Lengyelországban), az egyik ország témái a másik irodalmában (lengyel hungarica, magyar polonica), valamint az irodalom és más rokon diszciplínák kapcsolata (pl. a lengyel ariánusok hatása a magyar irodalomra). A tisztán komparatisztikus kutatások terén még sok tennivaló akad. Igen érdekes téma lenne pl. nem az érintkezések, hanem más tényezők által kialakított párhuzamok vizsgálata (pl. a hasonló társadalmi-kulturális helyzet adta lehetőségek, inspirációk). Ezután következett a lengyel magyar érintkezések összefoglalása a középkortól a Rákóczi-szabadságharccal bezárólag. Ennek részletes ismertetése túlmenne a beszámoló keretein; érdemes lenne a referátumot teljes terjedelmében magyarul is publikálni. Az előadást követő vitában Csapláros István professzor, a varsói egyetem magyar filológiai tanszékének vezetője megemlítette, hogy a Balassi-féle Végek dicsérete, amely egyébként Lengyelország keleti felén az egyik legnépszerűbb vitézi énekké vált, paródia formájában a Duma Sowizdrzalskac. lengyel Eulenspiegel-gyűjteményben bukkant fel. Érdekes adalékokat hozott a krakkói kalendáriumok 16. századi magyarországi közkedveltségére vonatkozóan, végül bizonyos kiadási helyek korrekciójára hívta fel az előadó figyelmét. Jerzy Stanawski professzor bírálta az előadásban megemlített feltételezést, miszerint a magyar Anonymus és a Lengyelország történetét megírt Gallus Anonymus egyazon személy lett volna. Hopp Lajos, az MTA Irodalomtudományi Intézetének osztályvezetője hozzászólásában elsősorban a közös komparatisztikai kutatásokra szólított fel, annál is inkább, mert a kelet-európai komparatisztika terén még igen sok a tennivaló. Megemlítette ő is a korszakok közti kutatási aránytalanságokat. Végül a konferencia résztvevőit meghívta a jövőre Budapesten rendezendő összehasonlító irodalomtörténeti kongresszusra.