Századok – 1976
Közlemények - Király Péter: A Naum-életírás a magyarokról 842/V
A NAUM-ÉLETÍRÁS A MAGYAROKRÓL 851 Az orrhangú ç egyetlen egy esetben sem fordul elő, s helyette az e szerepel (,,pametb,pameli" 2 X, „ezykb" 2 x , ,,ot nacela,se" 3 X , „vb ime"). Hasonlóképp nincs adatunk az q előfordulására sem, mivel helyette minden esetben u-t találunk („na koncinu svoju, vëdomo budi, mucise, muzbjb, vb rabotu, vb Blbgarsku zemlju, sb velikoju cbstiju, zemlju" (sg. Ace.), ,,ju" (ua.), „nuzdachb se, sutb, vëroju" (sg. Instr.) és ,,Ügri" 2x, ,,Ugromb"). A jat' (é) a legtöbb esetben megőrződött (blagovérnii, mèsto, imevb, ot detbstva, Belago ezera, vb ucitelstvë, leib, vëdë, vb vëky vëkomb), de egy-egy szóban e-t, illetőleg ja-t találunk helyette (vb Slovenskii ezykb, n(y)nja). Görög helyesírási jelleg: Arch(a)gg(e)lb. Az emlék nyelvét és helyesírását a szakemberek szerbnek tartják.38 Mégis azt kell mondanunk, hogy ez a megállapítás nem tekinthető a teljes igazságnak, az emlékben ugyanis a szerb sajátságok mellett bolgár és orosz elemek is feltűnnek. Vö. az alábbiakat: Az § helyett fellépő e, az ç helyett szereplő и s a é helyén egy esetben felbukkanó e szerb jelenségnek mondható, de ugyanezek a jegyek a nyugat-bolgár nyelvterületre is jellemzőek. A kétféle jer (b, Ъ) szerepeltetése sem mondható egyértelműen szerb sajátságnak, mivel a szerbre inkább az egy-jeres (b) helyesírást tartják jellemzőnek.37 Hasonlóképpen nem szerb, hanem orosz a nynja alak (<пупё), bolgármakedón az ezero hangalak, és óbolgár-óorosz a ciny i sany kifejezés és a prisno szó.38 Befejezésként hallgassuk meg Lavrov véleményét: az emlék — késői másolata ellenére — a régiségnek sok jegyét megőrizte, ilyenek sbpodrugb, sbstrastnikb (ritkán előforduló szavak), Benbtkomb (a cseh ,,Benátky"-val vethető egybe) stb. (Zitija sv. Naum a i. m. 49). Számunkra különösen Velence itt említett s Naum — I. életírásában kétszer is ebben az alakban szereplő neve szolgálhat tanulsággal: a hangalak ugyanis nem óbolgár (Venetija), hanem óhorvát-ószerb (Benetbci, do Benetbkb) jellegű, s e névváltozat innen kerülhetett az ószlovénbe (Benetke) és az ócsehbe (Benátky Az emlék nyelvéről és helyesírásáról a fentieknél több jelenleg nem igen mondható. Ennek magyarázata egyrészt abban keresendő, hogy az emlék nyelvi vonatkozásait a jövőben még tüzetesebben kell tanulmányozni, másrészt számolnunk kell azzal a körülménnyel, hogy az emlék egyetlen 15. századi kéziratban maradt fenn, s így elesünk az összehasonlítás lehetőségétől, illetőleg 36 Vö. P. A. Lavrov: Materialy po istorii vozniknovenija drevnejsej slavjansko] pisbmennosti. Moskva,_ 1930. XLV; Weingart : Texty 187; Christomatija3 106. 37 K. Horálek : Üvod do studia slovanskych jazykú. Praha. 1962. 313. Igaz ugyan, hogy újabban az óbolgár nyelvemlékek bizonyos csoportjára is jellemzőnek tartják az egy-jeres (ь) írásmódot. Vö. K. Miróev —Chr. Kodov : Eninski apostol. Starobblgarski pametnik ot XI v. Sofija. 1965. 181 — 182. 38 A „nynja" alakra vö. Király P.: Der sogenannte Beutel König Stephans I. von Ungarn: StSlHung. XVII (1971), 221—227. — Az „ezero" szóra vö. Vasmer : RussEtWb. II. 257; BllgTblkRec. 159; ReóMakjaz. I. 168. — A „ciny, sany" és „prisno" szóra vö. Preobrazenskij : EtSlRusJ. III. 74 — 75, II. 250, 126; Vasmer: RussEtWb. III. 339-340, II. 575, II. 433-434; Srezn. : Mat. III. 1520, 260, II. 1470. 39 Vö. Slovník jaz. stslov. I. 1966. 179; Fr. Grivec — Fr. Tomsic: Const, et Meth. Fontes. 1960. 134, 136 (ld. itt Benetbei többi alakváltozatát); Dj. Daniëié: Rjeénik iz knjiz. star, srpskih. I. 1863. 34-35; Rjeönik JAZU [HASz.] I. 231 -232; J. Belloszteneez : Gazophylacium. 1740. 9; A. Jambressich : Lexicon. 1742. 1018; V. St. Karadzic: Srpski rjeönik. 1898. 376; M. PleterSnik : . . . Slovar. 1894. XIII; Fr. Toméió : . . . Slovar. 1938. 647; J. Gebauer: Slovník st.-öesky. I. 1903. 39; J. Jungmann: Slownjk. I. 1835. 93; A. Profous : Místní jména v Öechách. I. 1954. 56; Reènik na redki, ostareli . . . dumi. 1974. 55; MoravcsikGy. : BíbKonst. 1950. 116, 118, 292; P. Skok: EtRjëô. I. 1971. 137 — 138. 7 Századok 1978/5.
