Századok – 1976
Közlemények - Király Péter: A Naum-életírás a magyarokról 842/V
850 KIRÁLY PÉTER az egész földet elpusztítva látták. Midőn megtudtuk, hogy a magyarok Itáliába hatoltak, . . . igen óhajtottunk . . . ezekkel a szlávokkal békét kötni, s megígértük . . . , hogy minden rosszat teljesen megbocsátunk nekik, amit ellenünk és a mieink ellen elkövettek."33 Havlík szerint is ,,a magyaroknak a viszonylag gyorsan kialakult együttélése a Kárpát-medence szláv lakosságával azt a tényt látszik igazolni, hogy a szlávoknak nem kis részük volt — és ez egészen természetes — a magyarok nyugati hadjárataiban."3 4 Összefoglalóan tehát azt mondhatjuk, hogy bár Moravia (Nagy Moravia) mint államalakulat a 10. század legelején megszűnt, maga a lakossága azonban nem pusztulhatott el. Ezt a véleményt támasztják alá ugyanis a nyelvtudomány eredményei és a régészeti ásatások is.35 Moravia lakosságával kapcsolatosan Moravcsik Gyula azt írja, hogy Naum-I. életírása a magyarországi honfoglalás előtti bolgárokról is megemlékezik, s hogy az ugri, e ,,peon nép" bejövetelekor a bolgárok elmenekültek és földjüket átengedték a magyaroknak (vö. A m. tört. biz. forr. 131). Ez azonban a szöveg félreértésén alapszik. A szövegben ugyanis csak arról olvashatunk, hogy miután az ugrok (magyarok) a morvák országát elfoglalták, egyesek (morvák) Bolgáriába futottak (vö. a 14. jegyzetet). BíbKonst. ugyanakkor arról tudósít, hogy a türkök (magyarok) megjelenése után a „nép maradványai szétszéledve a szomszédos népekhez, a bulgárokhoz, türkökhöz, horvátokhoz és a többi néphez menekültek" (BíbKonst. i. m. 41., fej., 181). Mind a három forrásból (Naum-I. életírása, görög Kliment-Leg., BíbKonst.) tehát egybehangzóan az tűnik ki, hogy nem a bolgár nép menekült el Moraviából Bolgáriába, hanem a morvák egy része. A teljesség kedvéért azonban meg kell említeni, hogy néhányan azok közül, akik Konstantinnal és Metóddal 863-ban Moraviába érkeztek (Kiiment, Naum stb.), Metód halála után — (885) valóban Bolgáriába jutottak el. S most vizsgáljuk meg Naum-I. életírását nyelvi és helyesírási vonatkozásban: A két jer (ъ, ь) viszonylag jól megőrződött (sb, Simeonb, vb, sUvori, ot eretikb, samb ; pametb, c(ësa) гъ ,ot dëtbstva, cr(b)k(b)vb), de a kemény jer (ъ) helyett több esetben a lágy jer (ъ) szerepel (ostanetb, bezb, bratb, sbpodrugb, ot eretigb, Naumb, na ischodb, obrazb, vb, azb), és fordítva, néhány szóban a lágy jer helyén kemény jert találunk (mbstb, vbse 2 X, miizb) ; emellett a jerek elhagyására is előfordulnak példák (az ze, só nim, ot, donudich). 33 Theotmar 900. évi levele alapján. 34 Havlík: О politickych osudech 136 137, ld. MMFH. III. 241-242. 35 Vö. Kniezsa I. : Magyarország népei a Xl-ik században: Szent István Emlékkönyv II. Bp. 1938. 403 — 405, 466 + térkép; Ratkoá : Vychodné oblasti. 115; ugyanő: A szlovák nemzetiség fejlődése a 16. sz . végéig: Nemzetiség a feudalizmus korában 103; J. Poulík : VeTká Morava vo svetle najnováích archeologiekych objavov: Velká Morava. Praha, 1963, 39 — 77: „Meg kell azonban mondani, hogy Mikuldice, Staré Mésto, Pohansko vidékének élete a 10. században nem szűnik meg. De már közelről sem olyan magas ennek színvonala mint a megelőző nagymorva korszakban" (i. m. 75); ugyanő: Archeologieké objevy о Veiké Moravé: Konferencia о V. Morave: „Moraviaban azonban a 10. században a megváltozott körülmények ellenére a gazdasági és a kulturális élet nem szűnik meg" (i. m. 95 — 96); Chropovsky : Slovensko: A lakosok elhagyták a legjobban fenyegetett területeket, de ez nem vezetett a teljes elnéptelenedéshez. A feltárt települések és egyes temetők leletanyaga a település folytonosságát bizonyítja. A nagymorva települések helyén előfordulnak település-felújítások, újraépítkezések és a nagymorva települési helyeken kívül eső újabb építkezések is (i. m. 179).
