Századok – 1976
Közlemények - Király Péter: A Naum-életírás a magyarokról 842/V
A NAUM-ÉLETÍRÁS A MAGYAROKRÓL 843 „Amidőn Kiimentet püspökké szentelték [893], ugyanaz az igazhitű Simeon cár [893 — 927] Naumot,4 az ő társát, az ő helyére bocsátotta el tanítóságra („na ucitelstvo"). És ő ... a Fehér-tó („Belago ezera") forrásánál monostort alapított, a szent Arkangyalok templomát, és hét évet eltöltvén a tanítóságban, feladta a tanítóságot, és a monostorba vonulván tíz évet ott töltött [910]. És élete végén szerzetes lett. így távozott el békességben az Úrhoz december hónap 23-án. És ez legyen ismeretes: hat évvel ezelőtt elhunyt Naum. Kiiment püspök papja." „És ezt tudja meg minden olvasó, amint ezt már előbb megírtuk, hogy az eretnekek („eretici") egyeseket sokat kínoztak5 és másokat a zsidóknak („Zidomb")6 eladtak [jó] áron, papokat és diakónusokat. Ezek a zsidók összeszedkiegészítését a „filioque" szóval, azaz a frank egyház csatlakozott ahhoz a tanhoz, hogy a szent lélek az atyától és a fiútól származik. Ugyanakkor a pápai kúria ezt a kiegészítést csak a 11. század elején hagyta jóvá (i. m. 212). Szélesebb értelemben az ,,eretnekek"-en Wiching nyitrai püspök (88Ó —885 — 893) és hívei, a német katolikus papság, a német katonák, valamint Svatopluk morva fejedelem német (bajor) ós Róma-barát hívei értendők. Vö. a görög (vagy bolgár) Kliment-legendát, a Rio; K/.r'j/œvTo; XI —XIII. fej.-t, ld. MMFH. II. 227. Ld. még B. Maraina: Stúdie к Slovenskému diplomatára I.: Historickó Stúdie, XVI (1971), 69, 72. 4 Naum Moraviából először a Duna irányába indult el, majd Belgrádba érkezett, ahonnan a város parancsnoka, Boritakan, Boris bolgár fejedelemhez küdte őt. Vö. „Kiiment azután magával vitte Naumot és Angelarijt, és a Dunához vezető úton indult el . . ." Ld. В log КЦ/œvro; XV-XVI. fej., vö. MMFH. II. 232-233. Naum Symeon bolgár cár udvarában, a kelet-bolgáriai Preslavban (886 — 893) talált otthonra, ezután 900-ig Kiiment helyén, Kutmicevica területén (Makedónia—Albánia) működött, majd 910-ig, haláláig, az Ochridi-tó melletti szent Arkangyalok kolostorában töltötte életének utolsó éveit. Vö. Ivanov : i. m. 308 310. 5 A Bíog KXrjfiEVToc, VI/23-ban azt olvassuk, hogy Metód egyházterületón nagyszámú papság működött, számszerint kétszázan (vö. MMFH. II. 218); a XI/34-ben viszont a kétszázas szám Gorazd és Kiiment híveire vonatkozik, akiket a „frankok", az „eretnekek" üldöztek. 0 Vö. még: Bíog KÀrj/ievrog XI/34: „Azok [Wiching hívei] azután a papok és a diakónusok közül azokat, akik fiatalabbak voltak, eladták a zsidóknak (rotç Iovöaíoig) ' ...". Ld. MMFH. II. 227. Ez az esemény 886 tavaszán játszódhatott le, vö. i. m. 178. Ld. még Stanislav : Slov. apoêt. i. m. 73 — 74; V. Chaloupecky : Staré Slovensko. V Bratislavé, 1923. 251. A Duna-medencében felbukkanó zsidókra az első adatok a római provinciák korából valók (vö. Scheiber S. : Magyarországi zsidó feliratok. A III. századtól 1686-ig. Bp. 1960. 7 — 61). Időrendben ezután aNaum-életírás, illetőleg a Kliment-legenda 886. évi adata következik, majd a 903—906. évi raffelstetteni vámszabályzat [Raffelstetten Linz közelében fekszik] említi meg a moravai zsidókat. Vö. „Ha azonban [a kereskedők] a morvák vásárhelyére szeretnének átmenni, ... A kereskedők, azaz a zsidók és egyéb kereskedők, bárhonnan jöjjenek ezen [Morva-] országból avagy más országokból, rabszolgák s egyéb áruk után is igazságos vámot fizessenek, amint az előbbi királyok [Német Lajos, Karlmann és más királyok] idejében mindig szokásban volt." Ld. Kohn S. : A zsidók története Magyarországon. A legrégibb időktől a mohácsi vészig. Bp. 1884. 7-9; BatkoS: Pramene 215-218; MMFH. IV. 114—119. — Kiegészítésként hallgassuk még meg Hlirdädbeh tudósítását a zsidó kereskedők útjairól, akik arabul, perzsául, görögül, frankul, spanyolul és szlávul (?) [„wa-s-saqlabijati"] beszélnek. Hurdädbeh a zsidó kereskedők három útvonalát írja le: a) a Frankhont és a Kínát összekötő tengeri utat (a zsidó kereskedők nyugatról rabszolgákat, brokátot, kardokat, hód- és cobolyprémet szállítanak a frankok földjéről a Nyugati-tengeren át egészen Kínáig; némelykor Konstantinápolyba is betérnek és onnan indulnak a bizánciakkal együtt a frankok királyához); b) a frank földet és Kínát összekötő szárazföldi utat; c) a Rümija-t — a szlávok földjét [,,as-Saqäliba"] — a Kazáriát — Kínát összekötő utat. Ld.T. Lewicki : Zródla arabskie do dziejów Slowianszczyzny. I. Wroclaw —Krakow, 1956. 43—157, 75, 77, 86-88, 121; MMFH. III. 326 — 329 (H. 846-847 és 885-ben állította össze e munkáját, i. m. 326); F. Kupfer T. Lewicki : Zródla hebrajskie do dziejów Slowian. Wroclaw — Warszawa, 1956. 24-26, 54-57.
