Századok – 1976
Tanulmányok - Stier Miklós: Oktató-nevelő munka a Szociáldemokrata Pártban és a szakszervezetekben 802/V
836 STIEB, MIKLÓS resszus, ahol ismét előtérbe került a munkásképzés nemzetközi szervezésének kérdése. A három napig tartó ülésszakon 21 ország képviseltette magát 78 küldöttel. Amerikából, Ázsiából is érkezett delegáció. Ekkor határozták el egy héttagú bizottság kiküldését, s ennek lett feladata egy, a munkások oktatási, nevelési kérdéseivel foglalkozó nemzetközi szervezet tervezetének elkészítése (Internationale Föderation der Arbeiterbildungsorganisationen). Itt merült fel egyébként egy Nemzetközi Főiskola (Internationale Hochschule) felállításának a terve is. Az előkészítő bizottság a Magyarországi Szociáldemokrata Párt oktatásügyi tevékenységéről is jelentést kért. A magyar párt Oktatásügyi Bizottsága terjedelmes anyagban számolt be kulturális-nevelő munkájáról, s bejelentette csatlakozási szándékát ehhez a nemzetközi szervezethez. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt elképzeléseiben az is szerepelt, hogy — anyagi erőitől függően —- oly módon is bekapcsolódik a nemzetközi oktatásba, hogy arra alkalmas kádereket külföldi munkásfőiskolára küld, ahol bizonyos egyetemes képzést nyerve, majd az itthoni pártoktatás színvonalának emelésére is képesekké válnak.79 E tanulmány keretei nem teszik lehetővé, hogy akárcsak vázlatos összevetést is adjunk a nemzetközi munkásmozgalomban az egyes országokban folyó munkásoktatás s a hazai legális munkáspárt oktató-nevelő munkája, e tevékenység szervezettsége, struktúrája, színvonala (tartalma, mélysége, eszközei), valamint jelentősége között. Csupán jelezni kívánjuk, hogy Közép-Európában csak Ausztriában és Csehszlovákiában folyt intézményesített szervezett munkásoktatás. Az osztrák szocialisták oktató-nevelő munkája központi szervét (Zentralstelle für das Bildungswesen; 1900-ban alakult) a párt és a szakszervezeti vezetőség közösen irányította és Bécsben működött a Szocialista Főiskola. A csehszlovák pártnak és szakszervezetnek legnevezetesebb intézménye a prágai Munkásakadémia volt. Külön pártiskolát szerveztek a csehországi német szociáldemokrata munkásmozgalom számára.80 A húszas években a nyugati országokban folyó munkásoktatás rendkívül eltérő, országonként lényegesen különböző vonásokat mutat. Anélkül, hogy részletesen írnánk az egyes pártok kulturális nevelő munkájáról, csupán egyetlen — természetesen végérvényesen majd csak alapos, kiterjedt kutatások után tisztázható — kérdést vetünk fel. Megítélésünk szerint a szociáldemokrata pártok oktató-nevelő munkájának gyakorlati jelentősége a kelet-közép-európai országokban -- főként Magyarországon, s a továbbiakban csakis Magyarországról beszélünk - nagyobb volt, mint a nyugati polgári demokráciákban folyó hasonló jellegű tevékenységé. Jelentősebbé vált mindenekelőtt azért, mert a munkásmozgalmat a forradalmak leverése után igen komoly szellemi vérveszteség is érte. Még a húszas évek második felében is számos elméletileg magasan képzett és gyakorlati képességeivel is rátermett vezető kényszerült emigrációban maradásra, illetve tekintélyes számú, az ellenforradalmi reakció által már üldözött, büntetett, meghurcolt, megfélemlített ember kényszerült itthon is passzivitásra. „Kivált olyan országokban, amelyek proletariátusa levert forradalmak után nehezen ocsúdott fel a fonnyadt csüggedésből, kétszeresen fontos a mozgalom számára új emberek nevelése" — így fogalmazott Bresztovszky Ede, a munkásoktatás egyik fáradhatatlan harcosa.81 79 Az 1926. évi pártgyűlés jegyzőkönyve, 36; Ágoston Auguszta : A nemzetközi munkásoktatás. Szocializmus, 1924.392; Társadalmilexikon, Bp. 1928.„Munkásoktatás" címszó. 80 Ágoston Auguszta: i. m. 81 Pártgyűlési jegyzőkönyv, 1924. 141.
