Századok – 1976

Tanulmányok - Stier Miklós: Oktató-nevelő munka a Szociáldemokrata Pártban és a szakszervezetekben 802/V

OKTATÓ-NEVEJ.ÖMUNKA AZ MSZDP-BEN 837 Ezen kívül a polgári demokratikus államokban az iskoláztatás magasabb szintje már eleve biztosított a legszélesebb néprétegek számára is bizonyos alapvető általános műveltséget, amelynek eredményeként a nyugati munkás természetesen nem kellett, hogy oly erővel érezze az elemi továbbképzés kényszerítő ingerét, mint az a munkás, aki a legalapvetőbb műveltségi szintet is csak az iskolán kívüli népművelésben, továbbképző tanfolyamokon szerezhette meg. Megsokszorozódott továbbá a munkásoktatás jelentősége Magyarországon az adott időszak politikai atmoszférájával összefüggésben is. A polgári demokratikus alkotmányosság és törvényesség ugyanis bizonyos politikai egyenjogúságot biztosított a nyugati országok munkásai számára. A polgári egyenjogúság mégha sokszor korlátozott mivoltában is — azt a meggyőződést alakíthatta ki a nyugati munkások nagy részének tudatában, hogy egyenrangú választópolgár, „egyenrangú" politikai tényező, s ebben a — természetesen hamis — tudatban a munkások igen nagy többsége nem érezte saját külön politikai nevelésének szükségességét . Magyarországon a legelemibb polgári jogok gyakorlásától megfosztott munkástömegek jelentős része — véleményünk szerint — bizonyos „politizálási" igényeinek kielégítését is megtalálhatta a Szociáldemokrata Pártban és a szakszervezetekben folyó oktató-nevelő munka formáiban. A szociáldemokrata előadások, rendezvények látogatása az ellenforradalmi rendszer idején politikum is volt, politikai tettet is jelentett. Ebben az összefüggésben válhatnak teljesen érthetővé az olyan lelkes sorok, amilyeneket a párt- és a szakszervezetek vezetői nem egyszer írtak le és hangsúlyoztak a hálás munkáshallgatóságról: jobb, odaadóbb, tudásra szomjazóbb hallgatóságot nehéz találni, mint amilyen a szervezett munkásság. . . a napi munka elvégzése után a pihenés és szórakozás helyett megy el sokszor holtfáradtan. . . Elmegy, mert mindenáron tanulni és művelődni akar. . . amit hall, nem ahhoz kell, hogy több fizetést kapjon és szakmájában előrehaladjon. Ő a tudásért magáért megy. Ez a legönzetlenebb lelkesedés, amit az élet intellektuális irányban mutat."8

2 Fokozott jelentőségű a párt- és a szakszervezetek kulturális nevelő munkája azért is, mert a magyar ellenforradalmi rendszer politikai viszonyai között a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek jelentették a legális munkásmozgalmat, amely széles munkásrétegek szervezését végezte. Nem tévesztve szem elől az MSzDP oktató-nevelő munkájában meglevő anti-leninista nézeteket, kiemeljük, hogy a szociáldemokrata párt kulturális nevelő tevékenysége a Horthy-korszak idealista-irracionális, keresztény-nemzeti uralkodó eszmevilágában, a hivatalos művelődés-politikával szemben a materialista világnézetű tudatformálás fontos eszköze, a baloldali politikai gondolkodás terjesztője volt. Befejezésül még egyetlen kérdést vetünk fel, amelynek egészen pontos megválaszolása csak további részkutatások révén válik majd lehetővé. A kérdés: milyen széles körben hatott, hány embert mozgatott meg, és főleg mely munkásrétegeket érintett az e tanulmányban felvázolt, viszonylag kiterjedt oktató-nevelő munka. Egyelőre sajnos csak elszórt adatok állanak rendelkezésünkre, amelyek nem tesznek lehetővé pontos számítást. Becslésünk szerint a húszas évek párt- ós szakszervezeti oktató-nevelő munkája a szervezett munkásságnak mintegy 8— 10%-át érintette. Évente tehát mintegy 10 ezer volt azok száma, akik többé-kevésbé rendszeresen bekapcsolódtak az intézményesített oktatásba. (Tehát nem az előadások hallgatóságá-82

С zakó Ambró: A munkáatovábbképzés kérdéséhez. Szocializmus, 1924. 312. с