Századok – 1976

Tanulmányok - Stier Miklós: Oktató-nevelő munka a Szociáldemokrata Pártban és a szakszervezetekben 802/V

OKTATÓ-NEVELŐMUS К A AZ MSZDP-BEN 835 Mindezen nehézségek ellenére megállapíthatjuk azonban, hogy a szociáldemokrata könyvkiadás figyelemreméltó eredményeket ért el a munkásság osztálytudatos nevelése, szakmai felkészültségének emelése, szépirodalmi ízlésének formálása terén, és segítette a munkások legjobbjait materialista világnézetük kialakításában. * A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a szakszervezetek 1920-as években végzett kulturális tevékenységének bizonyos mennyiségi feltérképezése, az oktató-nevelő munka struktúrájának és intézményesítésének feltárása, az egyéb kulturális tevékenységi formák eléggé vázlatos vizsgálata, és az egész kultúrtevékenység hatékonyabb kibontakoztatását gátló tényezők számbavétele után megkíséreljük — dolgozatunk lezárásaként — még néhány eddig nem érintett kérdés (összefüggés) felvillantását. Az első világháború előtti időszakban a kétségtelenül szép hagyományok ellenére sem folyt olyan szervezett és intenzív munkásoktatás a pártban és a szakszervezetekben, mint a két világháború között. A szocialista munkásoktatás intézményesítésének folyamatát a nagyüzemi fejlődés és ezzel párhuzamosan magának a munkásmozgalomnak további szerveződése-fejlődése következtében előállott, megnövekedett vagy egészen újonnan felmerült igények tették szükségessé. Megváltozott a szociáldemokrata párt szerepe a magyar közéletben. Parlamenti párt lett, s a különböző politikai testületekben való részvétel (parlament, fővárosi törvényhatósági bizottság, községi képviselőtestületek stb.) képzettséget, hozzáértést, széles látókört igényelt. A bizalmi férfiakra a szakszervezetekben, vagy a pártvezetőségi tagokra nagyobb feladatok hárultak, mint az előző évtizedekben. A gyárigazgatósággal folytatott tárgyalások pl. széles látókört, tájékozottságot, a gazdasági élet alapos ismeretét, bizonyos diplomáciai ügyességet, beszédkészséget stb. igényeltek. A mozgalmi vezetőnek, funkcionáriusnak emellett feltétlenül ismernie kellett a mozgalom erejét, a mögötte álló tömegek helyzetét, harci készségét csakúgy, mint az általános politikai viszonyokat, vagy akár az ipar állapotát, a termelési processzus törvényszerűségeit, a tőkés taktikai módszereket. Ez volt kétségtelenül az a döntő tényező, amely a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek vezetőit arra késztette, hogy tudatosan, tervszerűen szervezett, intézményesített munkásoktatást alakítsanak ki, s az oktatás olyan fejlettebb formáit is megvalósítsák (szeminárium-formák, főiskola), amelyeken a közép-funkcionáriusok és a felső vezetők káderutánpótlását biztosítani tudják. Noha a munkásmozgalmon belül folyó oktató-nevelő, kulturális felvilágosító munka szinte egyidős magának a munkásmozgalomnak a kialakulásával, szerveződésével, tagadhatatlan, hogy e tevékenység jelentősége nemzetközi viszonylatban is különösen megnövekedett a két világháború közötti időszakban. Már az első világháborút közvetlenül követő években is folytak tárgyalások a II. Internacionálé vezetői között a munkásoktatás egységes, nemzetközi irányításának megszervezéséről. 1922-ben az Internacionálé Brüsszelbe Nemzetközi Oktatásügyi Kongresszust hívott össze, hogy ,,az egész világra kiterjedően" irányt szabjon a szocialista munkásoktatásnak. Az értekezleten 11 országból 35 küldött vett részt. Meghívást kaptak a bécsi és a londoni Internacionáléba tartozó pártok, az egyetlen feltétel csupán az volt, hogy az illető pártban szervezett munkásoktatás folyjék. (A III. Internacionálé pártjai ki voltak zárva.) Két év múlva, 1924-ben Oxfordban ült össze nemzetközi kong-6 Századok 1976/5.