Századok – 1976
Tanulmányok - Stier Miklós: Oktató-nevelő munka a Szociáldemokrata Pártban és a szakszervezetekben 802/V
OKTATÓ-NEVEJ.ÖMUNKA AZ MSZDP-BEN 831 Mint arra már utaltunk, nagy fontosságot tulajdonítottak a szocialista munkásmozgalomban a nőmunkások szervezésének, nevelésének is. S noha láthatóan éppen ezen a területen számolhatnak be legkevésbé sikeres akciókról, tömeges rendezvényekről — hiszen a dolog természeténél fogva a kapitalizmus viszonyaiban a nők közötti szocialista szervező-nevelő munka volt a legnehezebb —, mégis bizonyos pozitív kezdeményezésekkel, törekvésekkel találkozhatunk itt is. A nőmunkásmozgalom vezetői, középkáderei, a bizalmi nők és a kerületi nőbizottságok részére évről évre retorikai és egyéb szemináriumokat tartottak. Évente több tudományos előadás foglalkozott a nőket érdeklő kérdésekkel is. A húszas évek közepén csaknem minden kerületi pártszervezetben felállították az Anyák Tanácsadóját. Az Országos Nőszervező Bizottság „iparkodott összeköttetéseket keresni a különböző népjóléti és gyermekjóléti intézetekkel és ezen az úton a legtöbb esetben nemcsak tanácsban, hanem segítségben is sikerült részesíteni az arra rászorulókat."68 A munkásság kulturális felemeléséért folytatott harc egyik módszere az volt, hogy a párt vezetőség, pontosabban az Oktatásügyi Bizottság a legszerényebb keresetű munkásemberek számára a mozikba és egyes színházakba kedvezményes árú jegyek beszerzésére törekedett. A tömeges érdeklődés és igénylés eredménye az lett, hogy a húszas évek közepére azok a mozik és színházak, amelyek kedvezményeket nyújtottak az MSzDP-nek, még üzleti szempontból sem jártak rosszul. Az üzleti konkurrencia kiküszöbölésére azután a Színigazgatók Szövetsége, valamint a Mozgószínházak Egyesülete „generális határozatokat hoztak", amelyek értelmében „a kötelékükbe tartozó igazgatóságok ilyen jegykedvezményeket a jövőben nem adhatnak". A következő években azonban már arról számolhat be az Oktatásügyi Bizottság, hogy ismét sikerült elérnie a mérsékelt árú jegyek biztosítását.6 9 Az évtized végére világossá vált, hogy az Oktatásügyi Bizottság ezzel a munkájával is ténylegesen meglevő igényeket, szükségleteket elégít ki. Ezért az 1929 — 1930. oktatási évben megszervezték az ún. „kultiírpropa-gandaosztályt", amelynek kifejezetten az volt a feladata, hogy „a munkásság kultúrszükségleteit minél előnyösebben igyekezzék kielégíteni. E szerv keretén belül, ill. annak segítségéve] a párt igyekszik a munkásság számára az összes jegykedvezményeket megszerezni, amelyek színházaknál, moziknál, szórakozóhelyeken és fürdőkben egyáltalán megszerezhetők" — olvashatjuk a pártvezetőség 1930. évi jelentésében.70 68 A nőmunkásmozgalom szervezése nagy nehézségekbe ütközött, hiszen a gazdasági élet általánosan nyomasztó hatása különösen a nőkre nehezedett. Vidéken még rosszabb volt a helyzet. Pedig a nőmunkások egyébként nem zárkóztak el a szocialista mozgalomtól; ezt bizonyítja, hogy a húszas évek közepén az MSzDP tagjainak 30%-a volt nő. Az évtized legvégén ezen a területen is fellendülést tapasztalunk, 1 930-ban pl. több helyen (Felsőgallán, Tatabányán, Győrben, Kőbányán és Pesterzsébeten) hat hetes szemináriumot tartottak a nőkérdésről központi előadókkal. Budapesten megtartották a bizalmi nők számára a heti rendszeres összejöveteleket, havonta egyszer politikai beszámolót és egyéb oktató-nevelő előadásokat is szerveztek (Pártgyűlési jegyzőkönyv 1925. 76; 1926. 43; 1930. 85). 69 Pártvezetősógi jelentés 1928. 67, 1929. 44. 70 A kultúrpropaganda osztály létrehozása osztrák mintára történt, s a párt vele kapcsolatos távolabbi céljait is az ún. „Kunststelle" példájára képzelték el. Olyan művészeti központot óhajtottak kialakítani, amelynek „az lenne a hivatása, hogy bizonyos csekély havi ellenszolgáltatás fejében rendszeresen biztosítson a munkásság széles rétegeinek színház- és hangversenyjegyeket. Ezzel kettős célt lehet szolgálni. Egyrészt elő lehet mozdítani, hogy a munkásság különösebb anyagi megterhelés nélkül rászokjon a színházak és hangversenyek rendszeres látogatására, másrészt pedig a művészeti központ, mivel tömegesen kell jegyet vásárolnia, az egyes színházakkal megállapodásokat létesít-
