Századok – 1976
Tanulmányok - Stier Miklós: Oktató-nevelő munka a Szociáldemokrata Pártban és a szakszervezetekben 802/V
818 PTIER MIKLÓS részesültek" — írja a Szaktanács jelentése. Tehát csökkent mértékben ugyan, de fennállott még a szemináriumi rendszerű oktatás formája is. Űj és egyre gyakoribbá váló, valamint jelentőségében mindinkább növekvő fórumát képezték az ifjúság nevelésének a kirándulások, amelyeket többnyire oktatással is egybekötöttek. (1926-ban 193, 1927-ben 233, 1928-ban 276 ilyen jellegű közösségi megmozdulásról tudunk.2 8 ) Az ifjúmunkás-nevelés céljai között, mint említettük, a fiatalok oktatásán, nevelésén kívül döntő szempontként jelentkezett az a meggondolás, hogy ilyen módon egyben a mozgalom számára szervezzék az ifjúságot. „Mert nem mindegy az, hogy az ifjúmunkás segédkorba kerülésekor munkásérdekekkel ellentétes egyletekben ténfereg, korlátoltságával és tudatlanságával veszélyezteti a nagy áldozatok árán elért vívmányokat, vagy pedig azonnal küzdőtársává szegődik a szervezett munkásmozgalomnak."2 9 Az eredményeket mutatja az a tény, hogy a húszas évek folyamán a párt- és szakszervezeti oktatásban részesülők döntő többsége segéddé válása után megtalálta a helyét a munkásmozgalomban.3 0 Ez annál is inkább fontos és értékelendő eredménye volt a mozgalom oktatási politikájának, mert az ellenforradalmi rendszer szélsőjobboldali egyesületei, klerikális szervezetei kivetették hálójukat a fiatalságra, hogy a maguk igényei szerint alakítsák lelkületét, világnézetét, gondolkodásmódját. Az ezek elleni harc eszközéül is tekintette az MSzDP az ifjúmunkásság nevelését és szervezését. „Része annak a küzdelemnek, amelyet a magyar párt a fasiszta szervezkedés és a társadalom militarizálása ellen folytat" — hangsúlyozták az MSzDP 1928. évi kongresszusán.3 1 A párt és a szakszervezeti oktatás tematikájából megállapítható: az a korszak tudományos színvonalának megfelelt, s alkalmas volt arra, hogy az ellenforradalmi rendszer iskolai oktatásának egyoldalúságaitól, konzervatív, többnyire vallásos világnézetétől befolyásolt munkásokban mintegy megalapozza a materialista, természettudományos világképet, s alapjában ugyancsak materialista társadalom- és történetszemléletet alakítson ki. Elég néhány példát említenünk ennek illusztrálására. Az 1922. évben meghirdetett előadás-sorozatok közül pl. „A társadalmi megújhodás problémái" c. témakörben: 1. A társadalmi megújhodás szükségessége. 2. A társadalmi megújulás vallási, erkölcsi és nevelési következményei. 3. A társadalmi megújulás gazdasági és politikai követelményei. 4. Magyarország és a magyar munkásság a társadalmi megújulásban c. témák kerültek előadásra. Egy másik témakör volt: „A fejlődés törvénye a történelemben", amelyen belül a következőkről hallhattak a munkások: 1. Bevezetésként : A vallási és erkölcsi fejlődés alaptényei. 2. A társadalmi-gazdasági fejlődés alaptényei. 3. Az elemi tudományos fejlődés alaptényei. 4. A földrajzi és természettudományos fejlődés alaptényei. Vagy figyeljük meg a témaválasztást a következő eszme- és kultúrtörténeti programokban: „A szabadgondolkodás története": 1. A görög-római szabadgondolkodók. 2. A kereszténység és az első eretnekségek. 3. A középkori szabadgondolkodás. 4. A renaissance és a reformáció. 5. A modern szabadgondolkodás kezdetei. 6. Az európai szabadgondolkodás a francia forradalomig. 7. A német szabadgondolkodók. 8. A legújabb kor szabadgondolkodói. ,,A primitív 28 A szakszervezeti mozgalom Magyarországon 1926—1929. 76. 29 Pártgyűlési jegyzőkönyv. 1942. 70. 30 Ld. a 18. jegyzetet, továbbá: Pártgyűlési jegvzőkönyv, 1928. 59—60. 31 Pártgyűlési jegyzőkönyv, 1928. 78—79.
