Századok – 1976

Tanulmányok - Stier Miklós: Oktató-nevelő munka a Szociáldemokrata Pártban és a szakszervezetekben 802/V

0KTATÓ NEVEI.ÖMUNKA AZ MSZDP-BEN 803 A párt elméleti folyóiratának, a Szocializmusnak minden évfolyamában számos olyan tanulmány akad, amelyben az egyes szerzők az oktató-nevelő munka elméleti vagy gyakorlati kérdéseit elemzik. Ezekből a tanulmányokból világosan kiderül, hogy a mozgalom vezetői maguk is tisztában voltak az oktató-nevelő munka fontosságával, mint a párt céljai megvalósításának feltételével. Vallották, hogy a szocialista munkásmozgalomnak számításba kell vennie az általa szervezett tömegek egész tudat- és eszmevilágát, s kultúrpolitikájában irányítania is kell a szervezett munkásság tudatának formálását. „Az osztálytársadalom mindenekelőtti törekvése, hogy a maga érdekeit minden rendelkezésre álló eszközzel, tehát legelsősorban az állam iskoláinak osztálytanításával és nevelésével erősítse meg, mentül több és alkalmasabb bérrabszolgát biztosítson gazdasági, politikai és társadalmi hatalma fönntartásának megerősítésére. Ezzel szemben az osztályharc követőiben egyre élénkebben nyilvánul meg az a törekvés, hogy a termelési eszközök kisajátításának elkövetkező korszakára minél jobban mélyítse a munkásság fölfogásában a proletár- és osztályöntudatot, hogy ezzel a maga küzdő és az elméleti meggyőződéstől áthatott hadseregét minél edzettebbé nevelje. Minden forradalom legelsősorban az elmék forradalma. . . A proletárideológia, proletárerkölcs és az osztályharc tisztánlátásának szintjére kell segíteni az ifjúságot is, bimbózó korától kezdve, hogy kiszabadulhasson a gazdasági és lelki befolyásoknak abból a hálójából, amelybe mérgező szándékkal a kapitalista osztályuralom beleszorította."3 A pártprogramból s az elméleti tanulmányokból az is kiderül, hogy az SzDP vezető ideológusai és politikusai az oktató-nevelő munka célját természetesen a párt elvi programjának, célkitűzéseinek, egész stratégiai elképzelésének s nem utolsósorban gyakorlati politikájának megfelelően határozták meg. Elvileg és a gyakorlatban is elutasították a forradalmi leninizmust, s magukat „eredeti" marxistáknak tartva, „a társadalom minden intézményébe behatoló szocialista gondolat" nevelő-átalakító erejét hirdették: „A forradalmi romantika helyébe a szociáldemokrata értelemben elgondolt forradalmi tettet kell állítani, amely organizáló és konstruktív. . . A szocialista forradalmat nem utcai harcokban és barrikádokon vívjuk meg, hanem a társadalom minden intézményébe behatoló szocialista gondolattal."4 Azt hirdették, hogy „a szocialista mozgalom tömegmozgalom, s ezért elhatározásainál, cselekedeteinél elsősorban kell számolnia a tömegek lélektanával". De mivel a tömegekben — folytatódik a gondolatmenet — „könnyen lobot vet a fanatizmus és szenvedély lángja, amely nem alkalmas konstruktív munkára", s gyorsan átitatódhatnak „forradalmi romantikával", ezért erősíteni kell öntudatukat, „politikailag iskolázottakká" kell tenni őket. A munkásmozgalom „megerősítését akaró törekvés első föladata a tömegerő fölfrissítése. A tömegek szimpla szervezése és kitörő elégületlensége nem lehet hajtóereje a mozgalomnak. A fanatizmus és szenvedély túltengésének helyébe az intenzív fölvilágosítás (eredeti kiemelés) biztosítsa a tömegekben az ítélőképességet, az önfegyelmet, az előrelátást, a mozgalom akcióival szemben a viszonyok figyelembevételének és a felelősségérzetnek a kialakulását."5 A Magyarországi Szociáldemokrata Párt — mint programjában is hangsúlyozza — távoli célként a szocialista társadalmi rendszer megvalósítását vallotta magáénak. E távoli cél elérésének egyik eszközét az oktató-nevelő 3Gordiua: A szocialista nevelés ideológiája. Szocializmus, 1926. 461. 4 Szakasits Árpád: Mozgalmunk aktuális kérdései. Szocializmus, 1925. 338. 5 Szakasits Antal : Megjegyzések a munkásmozgalom problémáihoz. Szocializmus, 1925. 485—486. 4 Századok 1976/5.