Századok – 1976
Tanulmányok - Stier Miklós: Oktató-nevelő munka a Szociáldemokrata Pártban és a szakszervezetekben 802/V
804 PTIER MIKLÓS munkában látták vezetői, s ehhez mérték a nevelő munka feladatait is: „Az intenzív és belterjes szocialista nevelőmunkának a szervezkedés céljai megértéséhez eljutott tömegekbe bele kell plántálnia a szocialista világképet, a társadalmi kérdésekkel való foglalkozást, a szocializmusért való harc szükségességét, és ki kell gyomlálnia mindazt a szellemi dudvát, amit a mai iskolarendszer és a polgári társadalom előítéletei a tömegek lelkében visszahagytak. . . A párt és szakszervezetek keretén belül mozgó tömegek nevelését célzó munkának figyelembe kell vennie a munkásság különböző rétegeinek műveltségi fokát és azokat a sajátos viszonyokat, amelyek között az oktatás munkájába bevont munkáskategóriák élnek és mozognak." A szocialista nevelés célja az, hogy ,,az ismeretadás és nevelés eszközeivel fogékonnyá tegye a munkáskoponyákat a szocializmus, a munkásmozgalom és a vele szervesen összefüggő kérdések beidegződésére", hogy ezáltal elősegítse a „szocialista egyéniségek kifejlődését", hogy — társadalmi méretekben - elvégezze „a munkásság ideológiájának a szocializmus szellemében való és reális célkitűzéseknek megfelelő átformálását."8 5 noha ez a célkitűzés az 1920-as évek legelején még ilyen világos és tömör megfogalmazást nem nyert, az évtized folyamán a szociáldemokrata és a szakszervezeti mozgalomban mégis ebben a szellemben épült ki a munkásoktatás egész rendszere. Oktató-nevelő munka az 1920—1923. években A Tanácsköztársaságot közvetlenül követő, az ellenforradalmi terror-akcióktól hangos és tiltó rendelkezésektől terhes időkben nem indulhatott meg azonnal a párt és a szakszervezetek szervezett oktató-nevelő munkája. A párt vezetőség az SzDP 1922. évi decemberi pártkongresszusa elé e vonatkozásban a következő jelentést terjesztette: „A bolsevizmus bukása után egészen az 1920. év végéig gondolnunk sem lehetett arra, hogy előadásokat tarthassunk. 1921-ben megkezdődtek a szakszervezeti oktatások, de a pártszervezetekben még ebben az évben sem volt az ismert viszonyok miatt lehetséges előadásokat tartanunk."7 Valóban, mint ezt a Népszava panaszolja, 1919 őszén, 1920 folymán a pártszervezetekben jóformán „csak a járulékok befizetésére gyűlhettek össze a tagok", s az egyetlen kapocs, amely a párt tagjait s valójában az egész munkásságot összefűzte, a Népszava volt.8 Mint említettük, a szervezett oktató-nevelő munka továbbfolytatására előbb kerülhetett sor a szakszervezetekben, mint a pártszervezetekben. Ez valójában mindenekelőtt azzal függ össze, hogy a szakszervezetek megőrizték szervezeti kereteiket az ellenforradalom hatalomrakerülésének idején, s ily módon a párt ideiglenes alakuló gyűlését is a Szaktanács kezdeményezésére hívták össze.9 Mint a Szakszervezeti Tanács 1922. évi jelentéséből kiderül, a szakszervezeti vezetőket az új, politikailag hallatlan nehéz és bonyolult viszonyok közepette is azonnal foglalkoztatta a nevelő munka megindításának problémája. Megítélésük szerint az oktató-nevelő tevékenység évekig tartó 6 Uo. 7 Az MSzDP 1922. évi pártgyűlési jegyzőkönyve. Bp. 1923. 68. 8 Népszava, 1922. jan. 5. 9Vö. Csurdi Sándor: Az MSzMP és a nemzetközi munkásmozgalom 1919—1921. Kézirat 2.
