Századok – 1976

Tanulmányok - Stier Miklós: Oktató-nevelő munka a Szociáldemokrata Pártban és a szakszervezetekben 802/V

Stier Miklós: Oktató-nevelő munka a Szociáldemokrata Pártban és a szakszervezetekben (1919—1930) Az 1919 augusztusában újjáalakult Magyarországi Szociáldemokrata Párt politikai és kulturális nevelő munkájában nem járt töretlen utakon. Hazai munkásmozgalmunk tudatos vezetői és résztvevői ugyanis szinte a mozgalom múlt századi kialakulásától felismerték azt az összefüggést, hogy a tudomány és a művészet, a politikai elmélet, a világnézet harci eszközzé válhat a mozgalom hatalomért vívott harcában. Már az 1870-es években önképző egyesületek és dalárdák alakultak, egyes munkásszervezetek politikai ünnepségeket rendeztek, másokban — egyelőre még német nyelven - szocialista, marxista munkákat tanulmányoztak. A Magyarországi Altalános Munkáspárt 1880-tól szervezettebbé tette az oktató-nevelő munkát. Előadásokat, vitákat, különféle tanfolyamokat rendeztek, a Népszava maga is folytatott bizonyos népművelő tevékenységet. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulásának idejétől (1890) pedig tovább szélesedett az oktatómunka, a kulturális tevékenység. Az első világháború kitörése megakasztotta a mozgalom kultúrpolitikájának további kiteljesedését, a Tanácsköztársaság viszont meghozta a munkáskultúra igazi fellendülését. A rövid időszakban ugyanis nagyszabású kulturális forradalom elemei és körvonalai bontakoztak ki, a proletárdiktatúra leverése azonban e tervek valóra váltását megakadályozta. A Tanácsköztársaság kommunista és baloldali szociáldemokrata vezetőinek, programadó tudósainak, íróinak, művészeinek legtöbbje emigrációba kényszerült vagy az ellenforradalmi rendszer kezére került, elhallgattatták vagy csak nagyon nehezen, később találta meg munkássága kibontakoztatásának módját.1 Az ellenforradalmi rendszer felülkerekedése után a korszak legális munkásmozgalmára, a szociáldemokrata pártra és a szakszervezetekre várt a feladat, hogy a baloldali politikának egyáltalán nem kedvező viszonyok közepette a tartalmukban és módszereikben egyaránt jelentős hagyományok felélesztésével a szervezett munkásság politikai-kulturális nevelését továbbfejlessze. Kétségtelen, hogy a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a szakszervezetek vezetői tudatában voltak az oktató-nevelő munka fontosságának. Közismert, hogy a párt 1919 augusztusában az 1903. évi program elvi alapján alakult újjá. Maga a pártprogram is leszögezi, hogy az oktató-nevelő munka az osztályharc eszköze: ,,. . . történelmi föladatának a munkásosztály csak korszerű és tudatos osztályharccal felelhet meg, és ezt csak a politikai hatalom meghódításával teljesítheti. Ezen osztályharc eszközei: a nép minden rétegének fölvilágosítása, a szocialista eszmék és célok szüntelen ismertetése és terjesztése. . . A proletárságot helyzetével megismertetni, föladatának tudatára ébreszteni, testileg és szellemileg harcképessé tenni: legközelebbi célja a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak."2 1 Vö. Szilágyi János : Munkásosztályunk általános műveltségi helyzete 1919—1945 között. Bp. 1964. 102—103. 2 A Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1924. évi pártgyűlési jegyzőkönyve. Bp. 1925. 4.