Századok – 1976
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc: Hatalmi viszonyok 1919 őszén Magyarországon 757/V
794 PÖLÖSKEI FEKBNC den magyar hazafinak egy szent cél érdekében, amelynek két pillére: a nemzeti eszme és a keresztény morál." Ezután a zöld selyem sátorban felállított díszoltár előtt a hercegprímás, Csernoch János misét celebrált. A Tanácsköztársaság leverését követő néhány hónap eltelte után tehát az antant hatalmak vezető politikai köreiben nyoma sem maradt a magyarországi politikai rendszer polgári demokratikus berendezkedését szorgalmazó tendenciának. A Clerk-misszió néhány nap múlva szomorú mérleggel fejezte be tevékenységét. Horthyt nemcsak a katonai erők főparancsnokává emelte, hanem a politika legjelentősebb tényezőjévé avatta. Ezzel legalizálta a fehér hadsereget és a hozzátartozó különítményeket. Az egyszeriben túlontúl nagy katonai és politikai hatalmat nyert Horthy segítségével ezután sikerült ugyan eltávolítania a nyíltan legitimista Friedrich-kormányt, de a közreműködésével és jóváhagyásával létrehozott új kormány semmiféle változást nem eredményezhetett a belpolitikai életben. A román csapatok kivonását sikerült ugyan elérni, de nyomában országossá szélesedett Horthy hatalma. Mindez Clerk és Horthy egymásrautaltságából fakadt. Mert a fővezér hiába tartotta kezében a tényleges fegyveres erő irányítását, Clerk — az antant nélkül nem szoríthatta volna visszavonulásra a megszállókat. De az antant misszió vezetője sem tehette azt Horthy nélkül. Az ellenforradalmi rendszer kialakításában és jellegének meghatározásában ezért lényeges szerepe volt — a. magyarországi fasiszta erők mellett az antant missziónak, s ezzel a párizsi ötös tanácsnak, végső soron persze a nyugati antant hatalmak kelet-közép-európai, ezen belül magyarországi politikájának. A Huszár-kormány megalakítása Horthy budapesti bevonulása a korábbi tárgyalások, illetve az 1919 november 5-i pártközi megegyezés realizálását jelentette, de egyben kiinduló pontja is lett a belpolitika további alakulásának. A hatalomhoz görcsösen ragaszkodó, szűklátókörű Friedrich november 16-án még aligha gondolt arra, hogy pár nappal később elveszíti pozícióját. Magát pedig nemcsak kormányhanem József főherceg lemondása után — államfőnek is hitte. November 17-én azonban újabb megbeszéléssorozat vette kezdetét. A pártközi megbeszélés lefolyásáról Magyarországon nem maradt fenn hiteles jegyzőkönyv, de jó támpontul szolgálnak a már idézett tanulmányokban felhasznált dokumentumok, mindenekelőtt az Egyesült Államok békedelegációjának anyagában található jegyzőkönyv s a hazai lapok tudósításai. Az értekezlet összehívását Clerk sürgette, de miután a román csapatok elhagyták a fővárost, Friedrich is hozzájárult ahhoz. Az értekezleten megjelent többek között — Apponyi Albert, Andrássv, Bethlen, Hegedűs Lóránt, Giesswein Sándor, Horthy, a keresztény blokk képviseletében Huszár Károly, Rubinek Gyula, Teleki Pál, ott volt a Magyar Nemzeti Párt részéről Lovászv Márton, Heinrich Ferenc, a kisgazdapárti Nagyatádi Szabó és Kovács J. István, a nemzeti demokrata párti Bárczy István és a szociáldemokrata Garami Ernő is.134 Clerk átadta az értekezlet résztvevőinek a párizsi ötös tanács ellentmondást, további halogatást nem tűrő jegyzékét, amely mindenekelőtt az új kormány sürgős megalakítását szorgalmazta.135 134 Ránki 1967. 184. 136 PH, 1919. nov. 18.
