Századok – 1976
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc: Hatalmi viszonyok 1919 őszén Magyarországon 757/V
HATALMI VISZONYOK 1919 ŐSZÉN MAGYARORSZÁGON 795 „A szövetséges és társult hatalmak felfogása szerint az az irányzat, — írta többek között a jegyzék, — amelyet a jelenlegi magyar kormány politikai és társadalmi téren követ, nem alkalmas arra, hogy Magyarországon a belső nyugalmat és társadalmi békét tartósan biztosítsa. Ha Magyarország békét akar kötni, akkor a legrövidebb időn belül változásnak kell beállnia a kormányban. A békekonferencia az összes számottevő pártoknak a kormányzatban való részvételét kívánja és egy ilyen koncentrációs kormány vezetésére nem tartja alkalmasnak Friedrich István miniszterelnököt. A nemzetgyűlési választásokat is csak olyan kormány írhatja ki, amelynek összetétele garanciája a választások pártatlan lefolyásának."136 Az új koncentrációs kormánynak — a jegyzék szerint - egy héten belül meg kell alakulnia. Amennyiben erre nem kerül sor, a békekonferencia megszakítja az összeköttetést Magyarországgal. A jegyzék ismertetése után Clerk beszélt. „Amire egész idő alatt törekedtem, az volt, - mondotta többek között, hogv egy elbukott, de tiszteletreméltó ellenségnek segítsek talpraállani. Ha azonban kinyújtott kezemet nem ragadják meg, ha fáradozásaimat a gyöngeség jelének és alkudozási lehetőségnek tekintik, akkor Budapestet nyugodt lelkiismerettel hagyom el, de azzal a szomorú tudattal, hogy Magyarország maga rohan a vesztébe."137 Hangsúlyozta azonban, hogy egyáltalán nem áll ellenségesen szemben az uralkodó keresztény irányzattal, nem akar semmiféle más kormányt ráerőszakolni az országra.13 8 Az antantmegbízott ezután eltávozott az értekezletről. A Friedrichkormány hivatalban maradását s ami ezzel egyértelmű volt, az antantjegyzékkel való szembeszegülést csupán egy—két kereszténypárti ajánlotta. Horthy kijelentette: „Gondolnunk sem lehet arra, hogy szembehelyezkedjünk az antanttal." Huszár Károly szerint közvetlen hívei csak a Friedrich által képviselt keresztény és nemzeti irányzat fenntartásához ragaszkodnak, de nem csinálnak személyi politikát.139 Az ellenzék természetesen egységesen követelte a koncentrációs kormány megalakítását. Az új miniszterelnök személyére vonatkozóan megoszlottak a vélemények. Garami, Hegedűs Lóránt és Bárczy István Apponyit ajánlotta. Apponyi azonban kijelentette: csak egyhangú kívánság esetén vállalja a miniszterelnökséget. A pártközi értekezletről Horthy és Bethlen a minisztertanácsra sietett. Itt azonban már nagyobb ellenállásba ütközött az ötös tanács jegyzékének, mondhatnánk ultimátumának elfogadtatása. Főképpen Friedrich tiltakozott az ötös tanács és a pártközi értekezlet álláspontjával szemben. Végül is csak másnap, 18-án, arra hivatkozva fogadta azt el, hogy a román csapatok kivonultak Budapestről, és remélhetőleg visszavonulnak az eredetileg kijelölt vonalhoz. Friedrich tehát végül is meghajlott az antant határozat és a pártközi értekezlet kívánsága előtt, az új kormány megalakulásának útjába azonban már „államfőként" állított újabb akadályokat. Kijelentette, hogy az új miniszterelnök csak Huszár Károly lehet s az új kormánynak az ő kezébe kell letennie a hivatali esküt. Kiadta választójogi rendeletét is. A választásokat december 21-re, az országgyűlés összehívását pedig január 3-ra tűzte ki. A sietség célja az ellenforradalom felszínre vetődött erőinek stabilizálása, „a keresztény, nemzeti" közhangulat mielőbbi kihasználása, kamatoztatása, másszóval a törvényhozás szintjén kész helyzet teremtése volt. Haller István, a kormány propagan-136 Uo. 137 PH, 1919. nov. 19. 138 Ránki 1967. 184. 139 PH, 1919. nov. 19.
