Századok – 1976
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc: Hatalmi viszonyok 1919 őszén Magyarországon 757/V
792 PÖLÖSKEI i'ERENC azt a kormányt, amelyik az antant közbejöttével alakul, igennel válaszolt. De hozzátette: a hadsereg nem politizál, hanem támogatja a kormányt a hatalom gyakorlásában, tehát a jelenlegi kormányt is támogatja és ugyanúgy támogatja majd a jövő kormányát, amely esetleg a kormány kiegészítése eredményeként jön létre.12 8 Bethlennel együtt sikerült elhitetnie, hogy a pártközi megállapodás nem a kormány ellen, nem annak megbuktatására irányult. Természetesen túlzás lenne ezeket a taktikai elemeket Horthynak tulajdonítanunk. Sokkal inkább hihetjük, hogy az ellenforradalom külső és belső konszolidálására törő Bethlen István gróf ravaszságának szüleményei. Mintahogvan Horthy politikai manőver számba menő nyilatkozatait is Bethlen sugallta. Friedrich a november 6-i rendkívüli minisztertanács után nyilatkozatot tett közzé, eszerint Horthyval a legteljesebb harmóniában dolgozhat együtt. A fővezér mindenben alárendeli magát a minisztertanácsnak. A pártmegbeszélések csak elősegítik a kormány már egyébként is tervezett kibővítését.129 A Friedrich-kormány megnyugtatása után Bethlen Clerkhoz sietett s beszámolt neki a rendkívüli tárgyalássorozatról. Clerk és Horthy közeledésében tehát jelentős közvetítő szerepet vállalt Bethlen István. Ennek nyomán a fővezér megértette, hogy csak az antant támogatásával szilárdulhat meg az ellenforradalmi rendszer, csak ezen az úton terjesztheti ki hatalmát a románok által megszállt területre, s ezáltal remélhető a békeszerződés megkötése is. A fékevesztett megtorlás kizárólagos s változatlan formában való fenntartása pedig inkább veszélyezteti a fővezérség hatalmát és döntő szerepét az ellenforradalmi rendszerben. Rádöbbent tehát arra, hogy az antant kívánságainak elfogadása esetén kiszélesítheti befolyását, ellenkező esetben azonban meglevő pozícióit is elveszítheti. Egy koncentrációs kormány azonban túlságosan is távol esett belpolitikai elképzeléseitől, ezért igyekezett titokban tartani az antant kívánságainak elfogadását. Az 1919. november 5-i pártközi megállapodás és a november 6-i rendkívüli minisztertanács után, — mivel a román csapatok kivonását hivatalosan bejelentették, — napirendre került Horthy budapesti bevonulása. Ez azonban — éppen előzményei miatt — többet jelentett egy egyszerű katonai aktusnál. Jelezte, hogy az antant kívánságait felmérő, ugyanakkor a magyar uralkodó osztályok, a különféle ellenforradalmi csoportok érdekei szerint cselekvő Horthynak jelentős szerep jut az ellenforradalmi Magyarország kormányzati rendszerében. Horthy budapesti bevonulását, szigorú biztonsági intézkedések mellett, ünnepélyes keretek közt rendezték meg. November 14-én a román megszálló csapatok elhagyták a fővárost. A törvényszék elnöke, a belügy- és hadügyminiszterrel egyetértésben az 1912 : LXIII. te. XII. szakaszának 4. pontja alapján nyomban elrendelte a statáriumot. Még ugyanezen a napon megjelent a főkapitány kiegészítő rendelete: „A rögtönbíráskodásnak ez a törvényes rendelkezése — írta többek között a főkapitányi rendelet — nemcsak a tetteiben nyilvánuló cselekmények elkövetőire vonatkozik, hanem ezen rendelkezés értelmében halállal büntethető mindenki, aki szóbeli vagy írásbeli nyilatkozat, vagy magatartás, így az elmúlt gyilkos rémuralom visszaállítására való törekvés révén kerül a törvénnyel összeütközésbe. . ,"130 E rendeleteket fehérszínű 128 PH, 1919. nov. 7. 129 Uo. 130 PH, 1919. nov. 15.
