Századok – 1976
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc: Hatalmi viszonyok 1919 őszén Magyarországon 757/V
HATALMI VISZONYOK 1919 ŐSZÉN MAGYARORSZÁGON 761 rendeletek közül a történetkutató számára azonban a kiegészítő rendelet a lényegesebb. Ebből ugyanis még világosabban kitűnik, hogy nem élt, nem élhetett tovább a dualista korszak jogrendszere. A rendelet ugyanis a háború esetére szóló 1912 : LXIII. tc.-ben, a kivételes intézkedésekről alkotott törvényen alapult és részletesen meghatározta a gyorsított bűnvádi eljárás eseteit és szabályait. 2. §-ának előírásai értelmében minden törvényszéknél, amelynek büntető hatásköre van, úgynevezett ötös tanácsok alakítandók s ezek ítélkeznek „a tanácsköztársaság szervei, közegei és megbízottai", továbbá fegyveres erejének tagjai felett, s a „tanácsköztársaság megalapítása, fenntartása vagy visszaállítása érdekében elkövetett bűncselekmények miatt, tekintet nélkül arra, hogy a cselekményt a jelen rendelet életbeléptetése előtt vagy utóbb követték el". Előírta a „kommunista bűncselekményekkel" gyanúsítottak letartóztatását és nem kötötte azt határidőhöz. Kimondotta, hogy a letartóztatás ellen perorvoslatnak s alakszerű nyomozó eljárásnak nincs helye.15 Az 1912 : LXIII. tc. értelmében a háború befejeztckor a ráépülő szükségrendeletek érvényüket vesztik. Az ellenforradalom vezető politikusai, jogászai azonban a magyar békeszerződés aláírásának, majd ratifikálásának késésére és a forradalmak okozta krízisre hivatkozva nemcsak érvényben tartották a statáriális rendszabályokat, hanem újakkal bővítették azokat. Az 1920. évi VI. törvénycikkben meghosszabbították a kivételes törvény hatályát. A békeszerződés ratifikálása, 1921. július 26-a után azonban a büntetőjogi rendszabályok, így a rögtönbíráskodás jogi alapja sem maradhatott volna az 1912. évi törvény. A jogfolytonosságra hivatkozó politikusok és „jogalkotók" dilemma elé kerültek. Mert az 1878. évi büntető kódex nem ismerte a politikai bűncselekmény fogalmát, az 1896. évi büntető perrendtartás pedig a sajtóügyön túl is kiterjesztette az esküdtszékek hatáskörét és nem tette lehetővé a gyorsított bírói eljárást. Ennek ellenére fenntartották e rendeleteket, sőt hozzákezdtek az ún. rendtörvény előkészítéséhez is. Az 1921 : III. tc. részben átvette a háború esetére szóló 1912. évi kivételes intézkedésekről szóló törvény funkcióját és 24 éven át a kommunista- és demokráciaellenes büntetőjogi rendelkezések jogi alapját képezte. Nemcsak fennmaradtak tehát a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről szóló törvény alapján hozott rendeletek, hanem a „politikai bűncselekményekkel", a kommunistákkal és baloldaliakkal szemben szigorúbbá vált a büntetőjog. A bíróságok s az ún. ötös tanácsok 1921-ig a hatáskörükbe utalt ügyekben lassan ítélkeztek s működésüket, hozott ítéleteiket a katonai hatóságok túlságosan enyhének tartották. Ezért inkább az internálást szélesítették tömegméretűvé s polgári személyekre is kiterjesztették a katonai bíróságok hatáskörét.16 A fővezérség által kifogásolt lassúság, „bizonytalanság" természetesen elsősorban nem valamiféle bírói liberalizmusból, vagy humanizmusból táplálkozott, sokkal inkább az adott jogi helyzet következménye volt. Mert a statáriális eljárás 15 RT 1919. 625—653. 16 A Friedrich-kormány 1919. nov. 13-án kiadott 5.940. sz. rendelete a „szigorúbban megtorlandó" cselekményekben a katonai büntetőbíráskodás illetékességét mondta ki. Ezek: a jogosulatlan toborzás, a katonai szolgálati kötelesség megszegésére csábítás vagy ahhoz segélynyújtás, a „kémkedés és az ellenséggel való más egyetértés bűntette", a katonai behívó parancs iránt engedetlenségre csábítás. RT 1919. 1.146. — A katonai alakulatok — védelmi szervek, különítmények — ezáltal az említett cselekményekre hivatkozva széles körű jogot kaptak a polgári lakossággal szembeni katonai büntetőeljáráshoz. Ennek szűkítését, s a túlkapások visszaszorítását célozta később a Simonyi-Semadam-kormány 1920. jún. 12-i 4.710/1920. M. E. sz. rendelete. RT 1920. 836.
