Századok – 1976

Tanulmányok - Pölöskei Ferenc: Hatalmi viszonyok 1919 őszén Magyarországon 757/V

758 PÖLÖSKEI i'ERENC a szegedi, illetőleg az azt felváltó budapesti kormányoktól. Peidlék ugyanis a „wilsoni elvek" érvényesítésében és egyes angol és olasz politikai körök támogatásában reménykedve a polgári demokratikus forradalom jogrendszerének visszaállítását tekintették feladatuknak. Az augusztus 2-án kiadott 1. számú kormányrendelet szerint „Magyarország népköztársaság, ennélfogva a magyar állam hivatalos megjelölése »Magyar Népköztársaság«, a magyar kormány megjelölése pedig »A Magyar Népköztársaság Kormánya«".4 Magukat az őszirózsás forradalom örökösének tartva, pár napos kormányzásuk alatt érvénytelenítették azonban a Tanácsköztársaság rendelkezéseit, megszüntették a Vörös őrséget, a forradalmi törvényszékeket, visszaállították a régi bírósági szervezetet s hatálytalanították a Tanácsköztársaságnak a kapitalizmus felszámolására irányuló rendelkezéseit.5 Eközben szembe találták magukat a Tanácsköztársaság eszméihez ragaszkodó, a polgári restaurációt elvető kommunistákkal. Az ellenforradalmi erők túlnyomó többsége viszont egy pillanatra sem kívánt megállni félúton és felfokozott dühvel, indulatokkal fordult szembe nemcsak a Tanácsköztársasággal, hanem a polgári demokratikus forradalommal is.6 így a polgári [demokratikus ábrándokat melengető jobboldali szociáldemokrata politikusok eleve nem stabilizálhatták a polgári demokratikus forradalom vívmányait, s a „szakszervezeti kormány" akarva-akaratlan is átmenetet jelentett a Tanácsköztársaság és az 1918 —19-es forradalmakat egyaránt elvető ellenforradalmi kormányok között. A párizsi békekonferenciának a magyar „szakszervezeti kormányhoz", 1919. augusztus 5-én szikratávíró útján eljuttatott jegyzéke szerint a békekonferencia legfőbb tanácsa elhatározta, hogy amerikai, francia, angol és olasz tábornokokból álló bizottságot küld Magyarországra. Feladatait két pontban rögzítette: ,,a) érintkezésbe lépjenek a magyar kormánynyal és annak részéről biztosítsák a fegyverszüneti szerződés végrehajtását azokkal a közös megegyezéseken alapuló módosításokkal, amelyeket szükségesnek fognak találni, b) lépjenek érintkezésbe a román és a szerb —horvát - szlovén hadseregek parancsnokaival és biztosítsák a megszállt területeket a túlkapások ellen."7 Bandholtz az Egyesült Államokat, Gorton Angliát, Graziani Franciaországot, Mombelli Olaszországot képviselte. Clemenceau, a békekonferencia elnöke az ötös tanács nevében közölte a misszióval, hogy Böhm július végi bécsi megállapodását, s az ennek nyomán létrehozott Peidl-kormányt nem ismeri el. Felszólította ugyanakkor a román kormányt, hogy tartózkodjék minden olyan lépéstől, amely akadályozza a magyar békeszerződés előkészítését.8 1919. augusztus 6-án már nemcsak a szocialista, hanem a polgári demokratikus forradalom vívmányai ellen is forduló, tehát mindkét forradalmat egyaránt elvető tisztek egy csoportja- a román királyi csapatok egyetértésével és segítségével — elkergette a Peidl-kormányt. A nacionalista, antiszemita, a IV. Károly visszahívását követelő Friedrich István lett az új kormány miniszterelnöke. A belügyminisztérium ideiglenes vezetője Samassa Adolf, a külügyminisztériumé Tánczos Gábor, a vallás- és közoktatási minisztériumé Imre Sándor, a hadügyminisztériumé Schnetzer Ferenc, a népegészségügyi miniszté-4 Országos Levéltár. Miniszterelnökség (a továbbiakban: OL ME). К. 26. 1919. 1203. es. 3887 sz. 5 Kirschner 1968. 150—157. •Veszprémi Hírlap, 1919. aug. 10., továbbá Kirschner 1968. 187—209. A Tanácskormány lemondása ellenére a dunántúli direktóriumok augusztus első napjaiban még több helyütt kezükben tartották a hatalmat. ' OL ME К. 26. 1919. 1203 es. 3856 sz. »Papers. VII к. 490—491. Vö. Iratok 1953. 118—119, továbbá Arday L.