Századok – 1976

Tanulmányok - Pölöskei Ferenc: Hatalmi viszonyok 1919 őszén Magyarországon 757/V

TANULMÁNYOK Pölöskei Ferenc: Hatalmi viszonyok 1919 őszén Magyarországon A kormánypolitika az ellenforradalom első hónapjaiban Az ellenforradalom hatalomra kerülését követő hónapokban a polgári alkotmányosság leglényegesebb faktorai — a törvényhozó hatalom, és az állam­fő — hiányoztak az államéletből. Az ellenforradalom felszámolta a Tanácsköz­társaság vívmányait, véres bosszúhadjáratot indított tisztségviselői ellen, negligálta a politikai szabadságjogokat, s a tomboló fehér terrornak gyakran politikailag közömbös emberek is áldozatául estek.1 Horthy a Dunántúl nagy részén 1919 augusztusában kiépítette katonai, politikai hatalmát, a román csa­patok pedig már a tanácskormány lemondása után három nappal, augusztus 3-án 4-én bevonultak Budapestre, sőt rövidesen a Dunántúl északnyugati részét is megszállták. E körülmények és persze az antanthatalmak támogatásá­nak hiánya miatt az egymást váltó kormányok alig-alig rendelkeztek tényleges hatalommal. A Tanácsköztársaság leverését követően a kormánypolitikát tekintve külön periódusként tarthatjuk számon a Peidl-kormány hat napját. Böhm Vilmos, a tanácskormány bécsi követe még 1919. július 23-án megállapodott az olasz és angol misszió vezetőjével, Borghese herceggel, illetve Cuninghame ezre­dessel egy szociáldemokrata kormány megalakításáról.2 Az 1919. augusztus elsején megalakított kormány elnöke Peidl Gyula lett, tagjai között találjuk Peyer Károlyt, Haubrich Józsefet, Miákits Ferencet s fenntartottak benne egy helyet a külföldön tartózkodó Garami Ernő számára is.3 A későbbiek során a kormány kibővítését tervezték liberális polgári politi­kusokkal. A Peidl-kormányt — jellegét tekintve — nem moshatjuk össze a Tanácsköztársaság idején Károlyi Gyula elnökletével Aradon, majd Szegeden működött ellenforradalmi kormánnyal. Nem mintha ez a — hangoztatott jel­szavai szerint demokratikus „szakszervezeti kormány" ellenforradalmiságtól mentes kormány lett volna; jellege, kormányzásának lényege mégis különbözött 1 Iratok az ellenforradalom történetéhez. I. k.: Az ellenforradalom hatalomrajutása és rémuralma Magyarországon 1919—1921. Szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta: Nemes Dezső. Bp. 1953, második kiadás 1956 (a továbbiakban: Iratok 1953, illetve 1956) 176—197. — Nemes Dezső: Az ellenforradalom története Magyarországon 1919—1921. Bp. 1962 (a továbbiakban: Nemes 1962.) 91—113. — A határban a halál kaszál. Fejezetek Prónay Pál feljegyzéseiből. Szerkesztette és bevezető tanulmánnyal ellátta Szabó Agnes és Pamlényi Ervin. Bp. 1963 (a továbbiakban: A határban a halál 1963). 2 Papers Relating to the Foreign Relations of the United States. The Paris Peace Conference 1919 (a továbbiakban: Papers). VII. k. 254. Vö. Iratok, 1956. 107—108. — Public Record Office. London. Foreign Office 371. General Political Correspondence (a továbbiakban PRO FO). 608 vol. 12 file: 46/115. No. 16. 255. Vö. Arday Lajos: Magyar­ország és Nagy-Britannia diplomáciai kapcsolatai 1918—1919. Kézirat. Kandidátusi disszertáció (a továbbiakban Arday L.) — Juhász Gyula: Magyarország külpolitikája 1919—1945. Bp. 1975 (a továbbiakban: Juhász 1975) 34. 3 Kirschner Béla: A „szakszervezeti kormány" hat napja. 1919. Bp. 1968 (a továbbiakban: Kirschner 1968) 74. l

Next

/
Oldalképek
Tartalom