Századok – 1976
Történeti irodalom - Kiss Aladár: Olaszország története 1748–1968 (Ism. L. Nagy Zsuzsa) 731/IV
732 TÖRTÉNETI IRODALOM 732 egység problematikájának jobb megértetését szolgálja, hogy rávilágít arra a fázisbeli ós tartalmi különbségre, amely a 19. századi olasz és a nyugat-európai fejlődós között megmutatkozott (pl. 74. s köv. 1.). A kötet szellemesen mutat rá az olasz szellemi-művészeti fejlődés szép és a politikaitársadalmi fejlődéssel összekapcsolt ritmusára is, azt hangsúlyozva, hogy a renaissance a képzőművészetek, a risorgimento a zene és a szépirodalom fellendülését hozta magával. Az 1861 —1918 közötti évtizedek, az egységes olasz állam történetének első fejezete szélesebb olvasóközönség előtt nem túlságosan ismert, s így az ezzel foglalkozó fejezet rövidsége ellenére is fontos információkkal szolgál. Az olasz királyság berendezkedését tárgyalva ráirányítja a figyelmet arra, hogy alapjában véve nem sikerült liberális politikai rendszert kiépíteni Itáliában, noha 1876-tól liberális kormányzat volt hatalmon (96. 1.). Nagy figyelmet fordít az olasz kapitalizmus kibontakozására, fejlődésének nehézkes menetére, Észak és Dél gazdasági és társadalmi szerkezete különbségeinek és ellentéteinek elmélyülésére. Ilyen módon az olasz munkásmozgalom, a szocialista erők megszerveződése és küzdelme (pl. az 1890-es „véres évtized") szerves elemként illeszkedik be az olasz nemzeti történetbe. Tanulságosan ismerteti az olasz szocialista mozgalmat, a munkásosztály radikalizmusát, ami megakadályozta, hogy Giolitti bevonja a kormányba a Szocialista Pártot. Gazdasági, társadalmi és egyéb tényezőket vonultat fel annak bemutatására, miért nem alakult ki az olasz munkásmozgalomban a reformizmus előfeltétele. Súlyának megfelelően foglalkozik az olasz politikai katolicizmussal, ezzel összefüggésben a Szentszék álláspontjának alakulásával, valamint a század elején kialakult nacionalista áramlattal (116 —118. 1.). Az első világháború utáni Itália bemutatásakor Kis részletesen szól a súlyos gazdasági krízisről, a válságos politikai helyzetről, a hatalmas méretű sztrájkokról és parasztmozgalmakról, valamint a békekonferencia munkájával kapcsolatos elégedetlenségről. Egyidejűleg látjuk azokat a kísérleteket is, amelyekkel az uralkodó körök meg akarták fékezni a tömegmozgalmat (pl. a Néppárt színrelépése). Szemléletesen világítja meg, hogyan ós miért tudott hatalomra jutni a fasiszta párt, amely 1922 előtt egy volt csupán az 1918 őszétől gombamódra szaporodó politikai pártocskák, csoportosulások között. Az olasz szakirodalom legújabb eredményeire is támaszkod va emeli ki, hogy az 1918 —1921 közötti forradalmi fellendülésben milyen meghatározó szerepet játszott a parasztság, s hogy ennek következtében hogyan vált Mussolini támogatójává a nagybirtokosság. A kötet 1918—1922 közötti fejezete is egyéni portrékat rajzolva, az egyes irányzatok lényeges tartalmi jellemzőit kiemelve tárgyalja a munkásmozgalmat, kiemeli az Olasz Kommunista Párt megalakulásának jelentőségét s egyben azokat a körülményeket is, amelyek tevékenységét kedvezőtlenül befolyásolták. Kis sokoldalú történeti magyarázatot ad a fasizmus hatalomra kerülésére s a fasiszta kormányzat tevékenységét is úgy ábrázolja, hogy a hatalmon levők belső ellentéteit, az olasz rendszer sajátosságait érzékeltesse. A parlamentáris fasizmus időszakáról szólva a diktatórikus módszerek alkalmazására mutat rá. Tanulságosan ismerteti az 1924-es választás idején kialakult erőviszonyokat, s arra a következtetésre jut, hogy ekkor „az antifasiszta pártoknak lehetősége nyílt volna Mussolini megbuktatására" (173. 1.). A fasiszta rendszer kiépítésének ezt követő folyamatát elemezve Kis a végeredményt „totális dualizmus"-nak nevezi (180. 1.), mivel a monarchikus államforma s a királyi jogkör Mussolini személyes hatalma ellenére is megmaradt. Mint korábban, úgy ebben a szakaszban is behatóan tárgyalja a Vatikán politikáját, az egyház helyét ós szerepét az olasz társadalomban és politikában. Rokonszenvvel, de kritikusan ismerteti a munkásmozgalom és az antifasiszta ellenállás helyzetét, célkitűzéseit; a lyoni téziseket abból a szempontból vizsgálja, kellően segítették-e az antifasiszta tömegmozgalom kibontakozását.
