Századok – 1976

Történeti irodalom - Kiss Aladár: Olaszország története 1748–1968 (Ism. L. Nagy Zsuzsa) 731/IV

TÖRTÉNETI IRODALOM 733 A gazdasági világválság következményei az olasz korporativ állam kiépítésében csúcsosodtak ki, mint azt a szerző hangsúlyozza és szorosan összekapcsolódtak az olasz külpolitikában egyre inkább előtérbe kerülő agresszív törekvésekkel. Jelzi az olasz külpolitika ellentmondásos jelenségeit és rávilágít arra, hogy általában a nemzetközi erőviszonyok, majd Hitler hatalomrajutása nagy mértékben meghatározták az olasz fasiszta rendszer diplomáciai helyzetét. A fasiszta külpolitika adekvát megnyilatkozása volt az etióp háború, a spanyol köztársaság elleni fellépés. A német —olasz viszony tárgyalása során a kötet jól érzékelteti az olasz alárendelődés folyamatát, Mussolini és a kormányzat nagyhatalmi törekvéseit. Tanulságosan foglalkozik a fasiszta rendszer 1938 utáni szakaszával, ezen belül mindenekelőtt az autarchiára való törekvéssel és annak következményeivel. Az olasz fasiszta rendszerről kritikus, jól megalapozott leírást ad, tényekkel bizonyítva a diktatórikus módszerek s a birodalmi ábrándok, háborús akciók súlyos következményeit az olasz nemzeti fejlődésre. Mussolini rendszerének egészét a fasiszta diktatúra időszakának nevezi a szerző. Ennek első szakaszát (1922 —1926) parlamentáris fasizmusként jellemzi, majd a totális fasiszta diktatúra megteremtését „totális dualizmusaként ábrázolja, míg a 30-as évek végétől ultrafasizmusról beszél, amelynek elemeit az autarchiás törekvések, a korporativ rendszer s a faji törvények alkotják (205. s köv. 1.). A tárgyszerű előadás folyamán kiviláglik az egyes szakaszok tartalma, karaktere, különbözősége. Kis gondosan ügyel arra is, hogy az olasz és a német rendszer közötti eltéréseket bemutassa. Mindezek ellenére hasznos lett volna külön is értelmezni-magyarázni a használt fogalmakat s némiképp elhelyezni azokat a fasizmusra vonatkozó terminológia sorában, hiszen e problémakör a nemzetközi és a hazai szakirodalomban sem tekinthető még lezártnak. A kötet értékét jelentősen növeli, hogy ha röviden is, de bemutatja a második világháborút követő olasz fejlődés fő vonalát. Ebből következően a fasizmus utolsó szakaszának tárgyalása során nemcsak a fegyveres antifasiszta harcot, hanem azt a pártpolitikai mozgást is kiemeli, amely a háború utánra való felkészülés jegyében bontakozott ki. Jól sikerülten ábrázolja a polgári restaurációt követő gazdasági viszonyokat (1953 — 1963-as gazdasági fellendülés, a „népi kapitalizmus" problémája) s Olaszország helyét a tőkés világban. Ezzel párhuzamosan tárja elénk a politikai harcokat, a Kommunista Párt küzdelmét, valamint a Kereszténydemokrata Párt szerepót. Kis Aladár jól hasznosítja a rendkívül gazdag olasz irodalmat s következetesen épít az olasz marxisták elemzéseire. Gramsci, Togliatti, Longo megállapításait szükség szerint ismerteti előadása során. Ugyanakkor természetszerűleg épít saját kutatásaira, az olasz fasizmus történetéről korábban megjelent munkájára. A szöveghez csatolt irodalomjegyzék tematikus eligazítást ad a tárggyal foglalkozó munkákról. Nagyon hasznosak a függelékben közölt összeállítások Olaszország államfőiről, az egyes kormányokról, az egyházfőkről, valamint az 1945 óta megtartott választások eredményeiről. Az „Olaszország története" hézagpótló, hasznos olvasmány, mert a legfontosabb történeti tendenciák bemutatásával a jelenkori olasz fejlődós megértésót is elősegíti, a polgári Itália kétszáz évének történetéről pedig adatokban igen gazdag összefoglalót ad. L. NAGY ZSUZSA