Századok – 1976

Beszámoló - Jemnitz János–Mucsi Ferenc: A XI. linzi konferencia (1975. szept. 9–13.) 706/IV

A XI. LINZI KONFERENCIA 707 programját. Ebből szinte egyenesen következett, hogy Techniczek túlbecsülte a forradalomban a spanyolországi anarchisták és anarcho-szindikalisták szerepét, befolyását és az ő elemzéseiket, a szocializmust mindjárt akaró követeléseiket tartotta helyeseknek. Elsősorban a kommunistákat — de a szocialisták egy részét is —, bírálta, ragaszkodásukért a népfront eszméjéhez. Techniczek szerint a szocialista forradalom — részben spontán módon — meg is valósult, de a kommunisták vezetésével lefékezték azt, s részben épp a kommunista koncepció és gyakorlat következtében bukott meg a köztársaság. M. Techniczek a jobboldal és a nemzetközi reakció fellépésével nem foglalkozott, referátumát nagymértékben az anarcho-szindikalisták és a központi kormány 1937. évi összeütközésére élezte ki. A konferencia második, az általános nemzetközi kérdésekhez kapcsolódó korreferátumát Jemnitz János terjesztette be: a szociáldemokrata pártok és az Amszterdami Szakszervezeti Internacionálé magatartását vizsgálta a spanyol polgárháborúval illetve az ún. müncheni politikával kapcsolatban. Az előbbi vonatkozásban hangsúlyozta, hogy a legbefolyásosabb pártok, az angol Munkáspárt és a Francia Szocialista Párt már kezdetben tisztában voltak a német—olasz beavatkozás tényével, a spanyol szocialisták sürgette aktív támogatást azonban különféle indokokkal mindig elodázták. Jóllehet számos francia, olasz, belga szocialista vezető is hajlott volna az aktív beavatkozásra a Spanyol Köztársaság oldalán, a Munkáspárt vezetői és Blum is kitértek ez elől. A korreferátum a második kérdéssel kapcsolatban, az 1938-as ún. müncheni politika tekintetében elfoglalt álláspontról szólva, hangsúlyozta, hogy ekkor viszont a Munkáspárt már ténylegesen aktív „München-ellenes" harcot folytatott; ezt nemcsak H. Dalton, a munkáspárti „árnyékkormány külügyminiszterének" feljegyzései, hanem Majszkij írásai is tanúsítják. A korreferátum arra is utalt, hogy a Munkáspártnak ezt a müncheni politika ellenes álláspontját a konzervatív ellenzék is támogatta; a francia szocialisták és néhány londoni követ — elsősorban Majszkij — úgyszintén. A referátumok elhangzása után megkezdődött a vita, amely számos témakört érintett. J. Kowalski (Varsó) szerint Schumacher és Sirinya referátumában kevés szó esett a népfront bomlásának időszakáról; a hangsúlyt túlságosan a létrejötte kérdéseire helyezték. Véleménye szerint kritikusabban kellene vizsgálni a népfront megvalósításának módját is. Nem volt ugyanis elég — mondotta —, hogy kommunista részről felvetették az egységfront szükségességét; kritikusan fel kell tárni, mi volt ebből a programból elfogadható a baloldali szocialisták számára. Ugyancsak nagy fontosságot tulajdonított a demokrácia, a demokratizmus kérdésének. Többen emlékeztek meg arról (J.Kowalski, О. Flechtheim és mások),hogy az 1930-as évek második felében a moszkvai perek hogyan és mennyiben járultak hozzá a népfront eszméje vonzerejének gyengüléséhez. A vita egyes kérdésekben rendkívül éles volt. Sokan bírálták a nyugatnémet főreferátum azon állításait, hogy a munkásmozgalom egységét a kommunisták bontották meg s hogy a kommunista pártok mindig egyszerűen a „moszkvai utasítások" szerint jártak el. Ezeknek a nyugati irodalomban, előadásokban sokszor visszatérő állításoknak a cáfolatára A. Relsberg (Berlin—NDK) hangsúlyozta, hogy a munkásmozgalomban a szakadás 1914 után, a háborúval, majd 1917 —1918-ban a forradalommal szembeni állásfoglalás nyomán következett be, Monty Johnstone (London) pedig rámutatott, hogy a francia és az olasz kommunista párt tulajdonképpen már kialakította a népfront megteremtésére irányuló politikáját, amikor a Kommunista Internacionálé a maga egészében még nem fogadta el a népfront-programot. Ugyancsak a népfront-téma egészét érintette a marburgi (NSzK) R. Kühnl felszólalása, aki azt hangsúlyozta, hogy szerinte nem a népfront szétesésének, gyengeségének felelőseit kellene a történészeknek keresniük, hanem azt kellene világosan jelezniök, hogy