Századok – 1976

Beszámoló - Bartha Antal: Nemzetközi őstörténeti konferencia Novoszibirszkben 699/IV

702 BAIITHA ANTAL Az óceán túlsó partján Közép-Amerika területén az újabb kőkori gazdasági átalakulás, a termelő gazdálkodás az i. e. 10 000 — 9 000. körül Elő- és Kis-Ázsia területén megindult neolitikus forradalommal egyidőben vette kezdetét. A világtörténeti adatok számbavételén alapuló globális szemléletben tárul fel a termelő gazdálkodás kialakulásának és elterjedésének jelentősége. A közép-amerikai földművelés ásódorongos (kapás), kerti földművelés maradt. A fajszegény állattenyésztés következtében nem fejlődött ki sem a fogatolás, sem az ekés földművelés. Az elő- és kis-ázsiai földműves központokkal ellentétben, a közép-amerikai földműves központok nem váltak világtörténetet alakító erővé. Az amerikai ós az eurázsiai neolitikus gazdasági átalakulás egybevetéséből is következik, hogy a közvetlen érintkezések a korreláció fogalmát nem merítik ki. A harmadik témát, „Szibéria fémkori ősi népessége vizsgálatának néhány történeti aspektusá"-t, Bartha Antal „A termelő gazdálkodás dél-szibériai elterjedésének korrelációs modellje" című előadása vezette be. A fémek és a termelő gazdálkodás megváltoztatták a szibériai népek életét. Életük gazdagabbá és sokszínűbbé vált. A koravaskortól több esetben nevük és pályafutásuk szerint azonosított szibériai népek váltak ismertté. Időszámításunk kezdetéhez közeledve egyre nő az ilyen népeknek a száma. Két egymást kizáró premissza nehezíti Szibéria őstörténeti jelentőségének megértését. Az egyik az elmaradottság jelképének, a másik csodálatos művészet szülőföldjének tekinti az óriási területet. Szibéria természeti-éghajlati feltételei általában zordak, mégis lényeges a különbség a tajga ós a sztyeppe között. A természetit felváltó termelő gazdálkodás Közép-Ázsián át érkezett el Dél-Szibériába, mégpedig mind a földművelés, mind az állattenyésztés egyszerre, az i. e. 3. évezred elején. Dél-Szibéria az állatdomesztikáció másodlagos övezetébe tartozik, ahol a ló, szarvasmarha, a teve és valószínűleg a juh domesztikációja a területen őshonos vad egyedekből folytatódott, illetve a ló és a teve esetében megkezdődött. A természeti adottságok a vándorló állattenyésztésnek kedveztek. Az i. e. 2. évezred eleje és közepe közötti időben alakult ki a nomád állattenyésztés. Etnokulturális kiinduló pontja a vándorló, nomád vadász életmód volt, amelyik ősidőktől gyakorolta a szezonális lakóhelyváltoztatást. A jelek szerint a nomád gazdálkodás a mongoloid rassz jelentős előretörését hozta magával. Tévedés volna azonban egész Szibériát a mongoloidok területeként felfogni. A termelő gazdálkodás megjelenése és a nomád gazdálkodás kialakulása Délnyugat-Szibériában europid népességgel áll kapcsolatban. A Minuszinszki Medencében, az Irtis középső vidékén színvonalas bronz- majd vasipar alakult ki, amelyik mély hatást gyakorolt az Uraitól nyugatra fekvő körzetekre is. A létfenntartásban és a nyersanyag felhasználásban bekövetkezett változások etnogenetikai folyamatokkal is kapcsolatban álltak. A természeti és a termelő gazdálkodást folytató közösségek találkozása konfliktussal kezdődött. A termelő gazdálkodás két-három, esetleg négy nemzedékváltás alatt alakította át a korábbi életvitelt. A vadászat, halászat ós gyűjtögetés nem tűnt el, jelentőségük azonban csökkent: az élelem szerzésnek nem voltak többé kizárólagos forrásai. A létfenntartással összefüggő kultuszok, hiedelmek a földművelő és állattenyésztő élet képzeteivel gazdagodtak. Megváltoztak az együttélés, a munkavégzés közösségi szabályai. Az átalakulás nyelvtörténeti aspektusai vonatkozásában jószerivel találgatásokra kell hagyatkoznunk. A termelő gazdálkodást terjesztő népesség déli bevándorlók voltak, feltehetőleg az indoeurópai nyelvcsalád dialektusait beszélték, míg a kontinens belsejében élő népcsoportok ősi nyelveiről alig tudunk valamit. Az europid és mongolid ősi alaptípusain belüli keveredések kialakították az europid és a mongolid morfológiai változatait, a két alaptípus és morfológiai változataik keveredéséből többféle átmeneti típus jött létre. A paleoantropológiában alkalmazásra került szerológiai elemzések vércsoport változásokat jeleznek. Fokozatosan megszilárdultak a területileg jellemző vércsoportok közötti határok.