Századok – 1976

Beszámoló - Bartha Antal: Nemzetközi őstörténeti konferencia Novoszibirszkben 699/IV

NEMZETKÖZI ŐSTÖRTÉNETI KONFERENCIA 703 Az etnogenetikai folyamatokban a fejlett bronzkor éa kora vaskor századai alatt az uralom gyakorlásának szervei; a fejedelmi hatalom és a fegyveres férfiak csoportjai viszonylag nagy területen megtelepedett közössegek megszervezését tették lehetővé. A létrejött nép- és társadalmi alakulások széthullásra és újrarendeződésre hajlamos képződmények voltak. A fémkorszakokban az élet mozgalmassá vált. A történelem sokszínűbbé vált, csak néhány fontosabb színfolt bemutatására kerülhet sor. A szaka-szkita népcsoportok nemcsak Szibéria, hanem Európa történelmében is jelentős szerepet töltöttek be, alighanem a kelet-európai népek zömének etnogenezisében, ősműveltségeik alakításában részt vettek. A szkita állatharc stílusban készült, világszerte méltán érdeklődést kiváltó nemesfém dísztárgyak az i. e. 1. évezred közepe tájától jelzik Szibéria őstörténetének világtörténeti horderejét. Az Altaj zord fennsíkjain és rejtett völgyeiben feltárt szkita köznépi sírmezőből származó gazdag ékszerek, fafaragások, fából faragott ékszer-imitációk, aranyborítások, szövetek és vásznak bizonyítják, hogy a szkita kultúra színvonala esetében sokkal többről van szó, mint egyes fejedelmek által zsákmányolt fényűzési tárgyakról. A lenyűgöző méretű szkita fejedelmi kurgánok feltárását M. P. Orjaznov folytatja. A Felső-Jeniszej vad kanyonjában A. D. Oracs felfedezte a szkita kort megelőző, az i. e. 7 — 6. században virágzó aldi-beli kultúrát. A kultúra megérte a szkita kort és részben vele párhuzamosan is élt. Vagyis, a szkiták mellett más nép is teremtett magasszínvonalú kultúrát. Az aldi-beli fejedelmek kurgánjai pompában nem maradnak el a híres paziriki kurgánoktól. Az aldi-beli népességet Indiával és Előázsiával kialakult rendszeres kapcsolatok jellemzik. Hogy e kapcsolatok a nép származására nézve is mérvadók-e, egyelőre nehéz megmondani. Az Előázsiából származó fényűző textilek paziriki társaiknál jóval korábbiak. A hunok vándorlása nemcsak Dél-Szibériának, hanem Európának is régi problémája. A. M. Mandelstam rámutatott, hogy az i. e. 3 — 2. századi kínai forrásokban szereplő hunok és a Kelet-Európában az i. sz. 3—4. században feltűnt hunok régészeti emlékei nem lehetnek azonosak. A vándorlás során bekövetkezett interetnikus érintkezések a hunokat átalakították. E kapcsolatok műveltségi vonatkozásai a belsőázsiai hun kultúrát változtatták meg. Néhány hagyományos belsőázsiai tárgy, díszítő motívum maradt meg a Kelet-Európában megjelent hunok emlékeiben. A megfigyelésben mély elméleti ós módszertani tanulság rejlik: a régészeti kultúrákat létrehozók ós módosítók népi személyazonosságának megállapítása nyitott probléma. A régészeti kultúrákon belül jellemző közös vonások arra nézve jelzések, hogy a régészeti tárgyak olyan emberek tartozékai voltak, akiket életföldrajzi feltételeikből következő azonos életmódjukon túlmenően bensőséges szálak fűztek egybe. A tárgyak hagyományos alakjának, díszítéseiknek, a településszerkezetnek, hajlóképítési eljárásoknak, temetkezési szertartásoknak e közösség tagjai számára szavakba, beszédbe foglalható és közérthető jelentésük volt. Az egymással egzogám viszonyban álló közösségek tagjait a ruházat díszítése, az ékszerek alkalmazása a házasodás, s egyben a társadalmi kapcsolatok szabályaiban igazította el. így joggal feltételezhető, bár nem bizonyított, hogy az egy régészeti kultúrához tartozók egy nyelvet, vagy annak közeli dialektusait használták. A közösen megértett jelképeket bátran nevezhetjük etnikai, pontosabban az absztrakt etnikumok ismérveinek. Abban az értelemben absztraktak ezek az ismérvek ós népek, hogy írott kútfők vagy a recens néprajzba átvezető azonosságok hiányában, a kultúra létrehozóinak népi azonosítása legfeljebb laza feltevések alakját ölthetik. Nem a régészeti kultúrák etnikai indikátorai, hanem némaságuk támasztja az egyelőre leküzdhetetlen nehézséget. Természetük lényegénél fogva a néprajzi és a régészeti tárgyak között elvi különbség nincs. Ha viszont a néprajzi tárgyak etnikai hátterét meg lehet határozni, miért ne lehetne ugyanezt tenni a régészeti tárgyak esetében? A párhuzam valóban nem alaptalan, csakhogy a néprajzi