Századok – 1976
Közlemények - Bajomi Lázár Endre: A Párizsi Kommün száműzöttei Magyarországon 675/IV
A PÁKIZSI KOMMÜN SZÄ.MÖZÖTTEI MAG \Г ARO RSZÁGON 679 részt vesz a császárság lakájai elleni harcban, az ostrom alatt tüzérként harcol és szaporán ontja cikkeit. A Combat című napilapnak dolgozik Pyat-val együtt, aki már 1869-ben hazatért Franciaországba, miután nem sikerült neki az Internacionálén belül vezető szerepet szereznie. Vele folytatja a munkát Rogeard az 1871. február 3-án alapított Vengeur című lapnál is. Ez a napilap lett a Kommün egyik legnépszerűbb orgánuma, s főszerkesztőjévé Rogeard-t nevezték ki. Március 30-án e lap hasábjain üdvözli kitörő örömmel a Kommünt. Később a március 20-án alapított La Commune című napilap egyik szerkesztője lett, amelyet az a Mi Iliére irányított, akit május 26-án a Panthéon lépcsőjén agyonlőttek. Rogeard-t a VI. kerületben beválasztják a Községtanácsba, mandátumát azonban nem fogadta el, kevesellvén a szavazatok számát. Ezek az aggályok is mutatják hősünk feddhetetlen érzékenységét a demokratikus parlamentizmus szabályait illetően. A Véres Héten barátai bújtatták, majd sikerült eljutnia Elzászig. Miután távollétében halálra ítélték, mert a párizsi rendőrfőnök titkára volt, Bécsben telepedett le, ahonnan 1873 augusztusában a rendőrség kiutasította. Az osztrák fővárosból Magyarországra került. Rogeard Magyarországon Rogeard egyáltalán nem volt ismeretlen nálunk, amikor az emigránssors szeszélye Magyarországra vetette. Az itteni lapok, követve valamennyi európai újság példáját, részletesen beszámoltak bátor tetteiről, amelyeket kiváló csemegeként tálalhatott a szenzációhajhász sajtó. 1865-ben a Fővárosi Lapok-ban megjelent egy cikk ,,Ki az a Rogeard?" címen, amely közölte életrajzát és egy ismertetést nemcsak brosúráiról, hanem néhány komoly visszhangot kiváltó cikkéről is, mégpedig rokonszenves beállításban. (Ezt a cikket egy másik lap, az Ország Tükre, szintén átvette.) S ami még fontosabb: 1865-ben, tehát ugyanabban az esztendőben, mint Franciaországban, Anti-Caesar címen megjelent a Propos de Labiénus, többé-kevésbé hű fordításban. Rogeard személyes megérkezését megelőzte szellemi jelenléte, ami könnyen érthető. Az osztrák elnyomás alatt sínylődő magyar demokraták ugyanis élénk figyelemmel kísértek minden abszolutizmus-ellenes megmozdulást, különösen ha ezek az események legkedvesebb országukban, Franciahonban zajlottak. Nem tudjuk pontosan, hogyan telepedett le Rogeard Bécsben, miért éppen ezt az országot választotta Anglia vagy Svájc helyett, ahova a kivégzőosztagot vagy a száműzetést elkerülő kommünárok zöme menekült. Tény azonban, hogy a Monarchia forradalmárokat vajmi kevéssé dédelgető fővárosában élt, egészen kiutasításáig. Magától adódik a következő kérdés : miért éppen azon a Magyarországon telepedett le, amely bár az 1867-es kiegyezés után viszonylagos függetlenséget élvezett, de ahol a maradi és monarchikus politikai rendszer nem nagyon nyerhette meg a jakobinus alkatú francia tetszését ? A felelet egyszerű: azért jött ebbe az országba, amelyről előzőleg már hallhatott a magyar kommünároktól, többek között Frankéitól (aki ekkor éppen Londonban tartózkodott, majd később szintén Bécsben telepedett le, ahonnan 1876-ban megbilincselve hozták Magyarországra), mert a félig francia, félig magyar de Gérando-család meghívta, mint ezt Louis Tinayre5 festő is bizonyítja. 6 Victoire Tinayre-nek ez a fia, kiről később még lesz szó, Magyarországon nevelkedett, 1934-ben a Budapesti Szemlében becses visszaemlékezéseket publikált, magyar fordításban.
